Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
SENNYEY FERENC
Az 1670. évi fegyveres felkeléshez a nyíregyházi levéltári anyag nagyon keveset mond. A március 27-én Besztercebányán tartott többrégiós gyűlésen Szabolcs vármegye 17 pontban összefoglalt utasítást adott követeinek. Nehéz lenne belőlük valami következtetést is levonni, még a törökkel való békesség kívánalma se mondható, hogy egyértelműen a mozgalomhoz kapcsolódna. Köztük legérdekesebb a bizonyos értelemben rejtélyes, kihúzott 18. pont, mely egyúttal meg is magyarázza az évenkénti, unalomig megismétlődő várjavításokat. „Kalló vára, mivelhogy csak fából vagyon építve, őfelsége kegyelmesen provideáljon (gondoskodjon) felőle és rendeljen arra való kontribúciót (adót), mellyel hozzáfogván építéséhez, téglából építhessék meg, mivelhogy az fából épített bástyák és palánkok kevés ideig tartanak, hamar elrothadván mind fájok és sövények" 374 Megjegyzendő, hogy a vár számos egykorú ábrázolása közül csak kettő hiteles. Az 1665-ből származó mérnökien szabatos Merian-féle metszetről leolvasható, hogy a vármegye fenti állítása megfelelt a tényleges helyzetnek, azonban a bástyák külső ferde fala feltétlen téglával volt beborítva. Az is látható, hogy a sérült burkolat helyenként fonott kassal, mögötte földdel feltöltve van javítva. 375 Az említett követi utasítás 3. pontja talán mond valamit. „Keservesen panaszunkat jelentjük, főképpen Szabolcs vármegye, holott semmi ok reá nem kényszerítvén, hadakat gyűjtenünk, azmint az elmúlt nyárban cselekedtenek az szegénységen, nagy istentelenül dúltanak, prédáltanak, nemes emberek házaira reá mentenek, felverték, ... " Ennek az elszólásnak az a lényege, hogy az összeesküvés vezetői készültek valamire már előző évben is, de hogy mi a céljuk, a hivatalos vármegyével sem közölték. Egyébként Sennyey Ferenc dolga az év elején ismét terítékre került. 1670. január 24-én Csáky Ferenchez küldött követek utasításában még mindig panaszkodnak rá, hogy a kallói nemesség ellen különböző jogtalanságokat követ el. 376 Szabolcsban, mivel a jelentős sérelmek Zemplénben, Borsodban, Beregben történtek, kivéve pár embert s a Rákóczi-jobbágyokat, a fegyveres felkelésnek mérsékelt volt a visszhangja. Amit a helyi iratokból megtudni, Barkóczy István, Kubinyi László, Balku Pál a kassai fogságból, illetve Debrecenből írt s a vármegyétől támogatást kérő leveleiből tűnik ki. Pauler Gyula kiváló monográfiájából jobban értesülünk az itteni eseményekről. Stahremberg Rüdiger április 10-i elfogása után Sennyey elmenekült Kallóból, Weér Mihály vicekapitány április 19-én meghódolt Rákóczinak. A vár átadása azonban, az ugyanis német kézben volt, aligha történt ellenkezés nélkül, mert egy későbbi akta úgy említi a várat, hogy „az átkozott rebellisek teljesen romba döntötték és egészen felégették" 377 A németeket aztán hagyták Tokajba távozni. 378 Május 23-án lezajlott a gombási harc, a felkelés egyetlen ütközete, Lónyay Anna s Wesselényi Pál közreműködésével Aranyosmeggyes közelében. Egy hétre rájött Zrínyi Péter levele Barkóczy Istvánhoz: „Lelkem Édes Barkóczy Uram! Isten szent vére hullásáért, legyetek egy kis ideig csendességben, Uo. Fasc. 88. No 29. 1670. Koroknay, 1961. 75-76. SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 88. No 32. 1670. Uo. Fasc. 88. No 31. 1670. Uo. Fasc. 88. No 20. 1670.
