Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
SENNYEY FERENC
legyen kegyelmed rajta az méltóságos fiamnál, hogy azokat a német tisztviselőket eressze el!" 379 Május 1, Tállya, reményvesztés, szétszéledés. Május közepén Pethő Zsigmond Kallót átvette, majd Strassoldo a szatmári várakat. Szuhay Mátyás egy darabig még tüzeskedett, legtovább Bónis Ferenc tartott ki. Leányvárnál átkelt a Tiszán, Kisvárdán megpihent, majd Ibrány alatt Sennyey Ferenc rábeszélésére július közepén hagyta seregét szétoszlani. Ebben, lehetséges, hogy az országbíró Nádasdy Ferenc Keresztúr-Deutschkreuzból írt levele is közreműködött. Június 6-án így minősíti a mozgalmuk által előidézett helyzetet: „minemű romlásba jutott az a szegény haza némely nyughatatlan és tanácstalan emberek miatt". Majd így minősíti magát s ténykedését: „... őfelsége előtt szívesen törekedtem és esedeztem volna, ha ... veszedelmünket célozó embereknek ellenem való mérges fidánkodások nem gátolják vala". 380 Csáky Ferenc kassai főkapitánynak a felkelők szétszéledésével kapcsolatban június 13-án Kassáról írva, hivatkozva többszörös figyelmeztetésére, megerősíti, hogy „azkik őfelsége koronáját le akarták húzni, országaiul kívánták fosztani, egyéb országát is felrabolni, most is egynémelyek fegyverben állanak ellene. " Kallóról a legközelebbi hírünk október 28-ról származik. Az új kommendáns, Jean de Chazournes, egy rokonszenves, udvarias fiatalember, ekkor jelentkezik a vármegyénél, minthogy az előző nap érkezett. Nem latinul ír, szép magyarsággal folyik mondandója. „ ... mely Kalló végvárát midőn meglátogattam volna, igen sok híjával találtam lenni, úgy hogy az egyik bástyának egyik része mind elomolván nagy pusztulásra közelget, ha meg nem orovosoltatik" 382 November 17-én maga a császár-király egy rendelete kizárólag Kálióval foglalkozik, eszerint a vármegye Kalló dolgában Spankau tábornokkal tartsa a kapcsolatot. 383 Kalló mindamellett ez évtől kezdve hátrányos helyzetbe került, ugyanis mikor Báthory Zsófia kénytelenségből július 16-án átadta Ecsed várát a királynak, ez azzal járt, hogy az ecsedi uradalom és a fél vármegye vármunkája most már Ecsedet illette. Viszont Zemplénből 63 portát a kallói vármü kapott; sose jöttek. Másképpen szólva a jobbágyság terhei ezzel is súlyosbodtak. A katonai ellátás terén gondos szervezés lépett életbe, élelemért, vármunkáért fizetni kellett, s a kihágások meggátlására is intézkedéseket hoztak. Általában pontosan körül volt írva minden hatóságnak a kötelessége és jogköre. Intézményesült egy addig Magyarországon nem létező katonai bürokrácia, mely elméletben s talán másutt, kedvezőbb körülmények között jól működött, de az itteni adottságokhoz képest csak kívánni lehetett, ne akadjon egy homokszem a fogaskerekek közé. December 22-én Chazournes kapitány az alispánnak és a vármegyének boldog ünnepeket és szerencsés új évet kíván. Első eset a vármegyében, hogy ilyesmit leírnak, és furcsa iróniája a sorsnak, hogy ez akkor történik, mikor a vármegye történelmének legválságosabb 40 éve elé néz. 384 J/y Uo. Fasc. 88. No 38. 1670. 380 A szerző hivatkozása elmaradt. 381 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 88. No 70. 1670. 382 Uo. Fasc. 88. No 56. 1670. 383 Uo. Fasc. 88. No 55. 1670. 384 Uo. Fasc. 88. No 66. 1670.