Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
SENNYEY FERENC
tiltakozott. A kallói főkapitánynak az okozott újabb gondot, hogy meg kellett akadályoznia, hogy katonák, nemesek, nemtelenek a török területre járjanak rabolni. 334 A jövőre két, ekkor szinte jelentéktelennek tünő mozzanat mutat. Egyik, hogy a katolikus földesurak református ellenes ténykedésére ellenhatásként felerősödik Pathay András mándoki prédikátor és a szabolcsi reformata eklézsiák szeniorának a hangja, s az országbíró parancsára vizsgálatot is végez a vármegye. Nemcsak a megvont oktávákat kéri vissza, mint Nyíregyházán is, 335 hanem sok mindenbe bele is szól. Egy másik előre mutató körülmény, hogy a sok malefaktorrá vált elbocsátott jobbágy katona Debrecennek vette útját, s onnan szivárgott Erdélybe. Ennek megakadályozására is jöttek, természetesen hiába, utasítások, de írt az ügyben a vármegye is.' 36 Kallóban találjuk Cseley András főporkolábot, Majos János, Pethő János hadnagyokat/ 37 később előbbi Rákóczi ezeres kapitánya. A város jegyzője, Fényes István ekkor bizonyos válságügyben Váradon jár 3j8 , talán ekkor írja meg Debrecen város 1664. évi verses krónikáját. Az utókor, mint kallói Fényes Istvánt Debrecen város nótáriusaként ismeri, mellőzve, hogy előtte Kallóban viselte ugyanazt a tisztséget. Kocsonyás Boldizsár a vár egykori hadnagya kassai fogságából szabadulva, hová azért került, mert a veszedelemben a családját Debrecenbe, a fejedelemségbe menekítette, ez évben ad reverzálist, hogy nem fog a jövőben az erdélyiekkel semmiféle kapcsolatot tartani, 339 elkobzott ingóságait Ecsedről, illetve Sárospatakról még nem kapta vissza. A vármegye sértődöttsége s bosszúszomja nem csillapodott, legalábbis más megnyilvánulási formát keresett, nevezetesen ennek kell tekinteni azt a rendkívül nagyszámú jobbágykikérést, amit, mint arról említés történt, Benczédi László „kallói zenebona"-nak nevezett. 340 Ő a Magyar Országos Levéltár Csáky levéltár anyagára támaszkodott, a nyíregyházi levéltári anyag viszont teljesebb képet tud adni ennek a lefolyásáról. Az eseményt elsősorban a történeti keretbe illesztve, az előzményeket figyelembe véve kell megvizsgálni. Okát a vasvári béke utáni katonai elbocsátásokban találhatjuk meg. A következő 1665-ös évet is az jellemezte, hogy a sok lézengő katona miatt, aki élősködésre, rablásra adta a fejét, a közbiztonsága teljesen elromlott. Emiatt a jobbágykikérések Kallóból is csak az év végén indultak meg. Lövey Miklós már szeptember l-jén, Kemecsey László 11-én kikérte Kálióból szökött jobbágyát. A legelső kikéréseket, „bizonyos okokra nézve elhalasztották". Sokat mondó megjegyzés, ami arról árulkodik, hogy a vármegyének akkor a dolog nem volt sürgős. Az első repeticiók (visszakövetelések) Benczédi adata szerint a vármegye szempontjából eredménnyel jártak. Hivatkozva Sennyey Ferencnek egy Csáky 333 Uo. Fasc. 83. No 61. 1665. 334 Uo. Fasc. 83. No 60. 1665. 335 Uo. Fasc. 83. No 55. 1665. 336 Uo. Fasc. 83. No 43. 1665. 337 Uo. Fasc. 83. No 107. 1665 33S Uo. Fasc. 83. No 22. 1665. 334 Uo. Fasc. 83. No 6. 1665. 340 Benczédi, 1975. 84-90.
