Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Takács Péter: Kossuth és Szabolcs megye

A már említett felszólalásán kívül azonban csak kétszer idézte hosszabban a véleményét. Az 1835. július 24-én tartott országos ülésben a Wesselényi perbefogása ellen és a szólásszabadság védelmében elhangzott szavaira figyelt fel. Majd az 1836. február 3-i kerületi ülésben elhangzott javaslatát, az országban mindenkire érvényes kisajátítási törvény megalkotásának szükségességéről vallott nézeteit részletezte. A szólásszabadság pártolása mellett egyéni meggyőződését már korábban is kifejtő Vay János 1835. június 24-én - a personálisnak morajt kiváltó, a király hűtlenségi pert indító jogkörét ecsetelő megjegyzései után - kért szót. Örömmel közölte, hogy Szabolcs megye pótutasításában megerősítette az ő korábbi meggyőződését. Közölte, hogy a szabolcsi rendek „elszomorodva értették, hogy a végrehajtó hatalom legszentebb, és sértetlenül feltartott, s állandóan gyakorlott szabad tanácskozási jussainak törvénytelen megszorítására, vagy éppen teljes elenyészetésére intézi hatalommal párosított törekvéseit. " Ilyen eljárást Szabolcs megye sohasem pártolhat. Szabolcs megye minden vonatkozásban helyesli az országos rendek tiltakozó feliratát. Vay János - minden félreértést és bal magyarázatot kerülendő - felolvasta a frissen kapott megyei utasítást, amit Kossuth teljes terjedelmében közölt az Országgyűlési Tudósításokban. Ezt követően az 1836. február 3-i kerületi ülésben elmondott szavait idézte. A Lánchíd megépítéséhez szükséges kisajátításokról tárgyaltak a rendek. A felsőház üzenetét óhajtották elfogadni, amikor Vay János országos ügyként kezelve a kérdést, arra tett javaslatot, hogy minden olyan esetre alkossanak törvényt, amikor a közjó gyarapítása céljából bizonyos ingatlanok kisajátítása elkerülhetetlen. Javaslatában szabolcsi példával érvelt. Elmondta, hogy a megye ármentesítés! munkálatait évekig akadályozta Forgách gróf, mert a Tisza egyik, Tuzsér alatt lévő kanyarulatának átvágásához nem volt hajlandó átengedni 600 holdnyi birtokát, amíg a „ 600 köblös földjéért teljes kárpótlást nem nyert". Nem kifogásolta Forgách makacsságát, de rávilágított arra, hogy a vasútépítés, folyók szabályozása, utak építése közszükséglet. Ez mindaddig nem valósulhat meg, amíg nincs törvénnyel szabályozva az ingatlanok kisajátítása. „Én tehát kívánnám - fejezte be mondanivalóját — hogy a RR a hídra nézve előbbi végzésöknél megmaradjanak. Egyébiránt pedig törvénnyel kimondják, hogy ha elismert közérdekű vállalatok végett a hazának valaki vagyonára szükség van, s az iránt egyesség nem eszközöltethetnék, tartozzék azt, de csak illő kárpótlás mellett (nem pedig mint eddig szokásban volt ingyen) átadni. " Valószínű, hogy ennek az Országgyűlési Tudósításokban is kiemelten kezelt hozzászólásnak köszönhette Vay, hogy beválasztották a pest-budai „állandó híd bizottságba". Jármy Imre a vallásügyi kérdésben vívott heves csatát a protestánsok jogaiért, lévén maga is kálvinista. Javasolta - követutasítását betartva - a jobbágytelek