Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)
A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Kovács Ágnes: Rákóczi és Károlyi
lengyelországi megbízottjára hivatkozva arról számolt be, hogy a Porta nem szándékszik háborút indítani Oroszország ellen, s ráadásul a francia-orosz szövetség is létrejött, „így lévén a dolog - írta Rákóczi - aratásra többed magammal megyek vissza, mint a menyivel most kimegyek... " A pátenst a még fegyverben álló kurucokhoz és az összeszövetkezettekhez intézte a fejedelem, s arra kérte őket, hogy mindaddig ne oszoljanak szét és engedelmeskedjenek a fővezérséggel megbízott Károlyinak, amíg vagy „tracta által" vagy fegyverrel nem érik el céljukat. 9 A levelekre és a pátensre Károlyi kézhez vételük után azonnal, február 21-én válaszolt. Ez az a levél, amely néhány kutató szerint Károlyi írásbeli esküje, amelyre később Rákóczi is hivatkozott. Vizsgáljuk meg mi is a következtetés alapjául szolgáló levélrészletet! A korabeli stílusnak és frazeológiának megfelelően Károlyi megköszönte az őt, mint „együgyű", „erőtlen" és „méltatlan szolgát" ért bizalmat, és ráruházott felelősségére hivatkozva a következőket írta: „ ...én is ezen alázatos levelem által azon kötelességemre és hitemre magamot devoveálom és üdvezülendö hitemmel kötelezem is, valamellyeket Felségednek aperiáltam és bővön declaráltam, melyek között emlékezni méltóztatik Felséged még egy extrema resolutiomrul, kit is post omnem casum töttem vala fel, s orrul semmi resolutiom nem lölt ezen Írásban; hanem ha Felséged irányozza szükségesnek, ez uttán is megh lehet, holott nem, múlhatik, de abban bizonyos lehet, hogy mind azt, mind egyebeket, nem egyéb végre kívánok folytatni s megh is mutatni, hanem egész nemzetemnek javára és Felséged intentióinak secundálására, kire nem szükség históriámat tovább nyújtani, hanem az egy Isten adgyon erőt, egészséget, alkalmatosságot csekély tehetségemnek mindezeknek végbenvitelére, kiben vagyon teljes bizodalmom is. " 10 Csak egyetérteni tudok Várkonyi Ágnessel, aki úgy értelmezi ezeket a sorokat, hogy azok egy „ élete nagy pillanatát megélő államférfi elkötelezettségéről szólnak". Abban is igaza van, hogy ez „Károlyi talán legszebb vallomása". u Azt azonban kétlem, hogy az idézet a fejedelem melletti elkötelezettség megvallása lenne. Ha ugyanis figyelembe vesszük a levél keletkezésének előtörténetét és megfelelő központozással segítjük a szövegértést, a fogalmazásból egyértelműen kiderül, hogy Károlyi nem a fejedelem személyére, hanem azon „kötelesség" teljesítésére esküszik, amelyről Uo.; Rákóczi pátense. 1711. február 20., Alsó-Verecke. In: Pulay, 1865. 300-301. Károlyi levele Rákóczihoz. 1711. február 21., Munkács. In: Lukinich Imre: A szatmári béke története és okirattára. Bp., 1925. 264-265. R. Várkonyi Ágnes: A nemzetközi garancia és a generális (A szatmári béke történetéhez). In: „...kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom...". Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés". Szatmárnémeti konferencia, 2001. Szerk. Takács Péter. Nyíregyháza, 2003. (a továbbiakban Takács, 2003.) 15.
