Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Kovács Ágnes: Rákóczi és Károlyi

Károlyi a válaszokat is megfogalmazta. Úgy vélekedett, hogy „se Pogánytól, se Kereszténytől" nem lehet segítségre számítani, mert a szóba jövő országok (Franciaország, Svédország, Oroszország) gazdasági és katonai nehézségei, illetve politikai érdekei ezt nem teszik lehetővé. Ezért azt indítványozta, hogy a fejedelem „alázza megh magát", írjon a császárnak, s jelezze, hogy kész a megbékélésre. Egyidejűleg tudassa a „Keresztény Méltóságok''-kai, azaz a külföldi hatalmasságokkal, hogy ezt a keresztények közti vérontás megszüntetéséért teszi. Ha az Udvar elzárkózik, mindenki láthatja, hogy a békesség nem a kurucokon múlt. Végezetül Károlyi felajánlotta, hogy kész személyesen Bécsbe vinni Rákóczi levelét, sőt életét is feláldozni, ha ott a „Nemzet kárát" tapasztalja.

6 A feljegyzés tehát valóban azt tükrözi, hogy Károlyi már 1711 januárjában az uralkodóházzal való megegyezést tartotta a legkedvezőbb megoldásnak a szabadságharc lezárására. Arról azonban nincs szó az iratban, hogy elfogadta volna Pálffy feltételeit. A következő hónapok eseményei is igazolják, hogy Károlyi a császári fővezér ajánlatát csak tárgyalási alapnak tekintette. Lényegében a fejedelem is hasonlóképpen vélekedett, mert a Pálffyval való találkozást követően olyan értelemben tájékoztatta Olcsván a hadsereg tisztjeit és a jelen levő nemesi képviselőket, hogy nincs kifogása a politikai rendezés ellen, csupán a részleges kegyelmet tartja elfogadhatatlannak. Igaz, azt is kijelentette, hogy személyét illetően még nem döntött a béke elfogadása ügyében, s hogy továbbra is bízik a külső segítségben. A tíz nappal később megtartott salánki konferencián azonban már merevebb álláspontot képviselt, a tárgyalásokról, mint az időhúzás eszközéről nyilatkozott. Február 18-án úgy távozott Salánkról, hogy nem hagyott konkrét utasítást a hadszervezési feladatok miatt távol lévő Károlyi számára. Mindössze arra kérte, hogy „a mint az alkalmatosság mutatja, mentől jobban, úgy folytassa kigy elmed, hazánk dolgait,,. "

7 A Salánkra visszatérő Károlyit meglepte a nem várt fordulat, s a találkozás reményében a fejedelem után indult Munkácsra, de már nem találta ott. Helyette levél várta, amelyet Rákóczi Vereckéről írt neki, és egy ugyanott keltezett pátens. A levélben a fejedelem meghatóan búcsúzott tábornokától: „...kedves hazám boldogulásának munkáját kezében adom, melyet hitem s kötelességem szerént én is éjjel nappal előmozdítani nem szünök... "

8 A levélből az is kiderül, miért sietett vissza a fejedelem Lengyelországba. Bercsényitől kapott híreket, aki Dolgorukijre, a cár miniszterére és Károlyi feljegyzése, 317-318. Rákóczi levele Károlyihoz. 1711. február 18., Salánk. In: Gróf Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei. Pulay Jánosnak a Szathmári békességről írt munkája. Kiadta Szalay László. II. Pest, 1865. (a továbbiakban Pulay, 1865.) 294. Rákóczi levele Károlyihoz. 1711. február 21., Verecke. In: Pulay, 1865. 298.