Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Kovács Ágnes: Rákóczi és Károlyi

XIV. Lajos, ha nem is a szükséges mértékben, pénzügyileg és katonailag támogatta a felkelést, 1705-ben pedig elismerte Rákóczi erdélyi fejedelemségét. A csatavesztés után nagy lendülettel beindult diplomáciai offenzíváról sem lehetett még tudni, hogy kudarccal fog végződni. Az 1706-os esztendő újabb francia vereségei azonban intő jelként szolgálhattak volna a kuruc vezetés számára! Ám a tanulságok levonása elmaradt, a fejedelem, a Ramillies-nél aratott fényes angol győzelem után két hónappal megszakította a nagyszombati béketárgyalásokat. Úgy tűnik, Rákóczi csak az ónodi trónfosztás után jött rá, hogy a Magyarországgal szemben folytatott francia politika alapelvei semmit sem változtak az előző évtizedekhez képest. Ahogyan korábban, a francia segítségnyújtás célja most is a Habsburgok meggyengítése volt. A detronizációt követően, amely a francia-magyar szerződéskötés útjából volt hivatott elhárítani a jogi akadályt, XIV. Lajosnak nem kellett attól tartania, hogy a kurucok kiegyeznek Béccsel. A fejedelem mégsem fordíthatott hátat a Napkirálynak, mert az nemzetközi elszigetelődéstjelentett volna a mozgalom számára, amelynek még mindig voltak belső tartalékai. Talán abban is reménykedett, hogy XIV. Lajosnak mégis lesz lehetősége a magyar ügy diplomáciai támogatására. Mivel Rákóczi mindig is azt vallotta, hogy a magyar függetlenség kivívására csak európai kapcsolatrendszerben és egy univerzális béke keretei között van esély, a francia politikában csalódva újabb támogatók után nézett. Mint tudjuk, ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel, 1707-ben azonban váratlan irányból nyílt lehetőség a nemzetközi elszigeteltségből való kitörésre. Az Északi-háború egyik főszereplője, az Európa felé nyitni szándékozó I. Péter ajánlott szövetséget Rákóczinak, aki kezdeti habozás után elfogadta az együttműködést. A cár hamar rájött, hogy Rákóczi kapcsolatai nem eléggé hatékonyak az orosz érdekek képviseletéhez, s amikor a poltavai csata után a Portára menekült XII. Károly Oroszország megtámadására uszította a törököket, mindent megtett a Habsburgokkal való jó viszony érdekében.

2 A külső segítséggel kapcsolatban korábban is szkeptikus Károlyi 1710-1711 telén már csak a Béccsel kötendő kompromisszumban reménykedett, ahogyan ezt az 1711. január utolsó napjaira datálható feljegyzése is tanúsítja.

3 Az eddig csak Márki Sándor által hasznosított, ám több helyen is rosszul értelmezett irat eredetijét Bánkúti V. A. Artamonov: Magyarország és az orosz-lengyel szövetség, 1707-1712. In: Európa és a Rákóczi-szabadságharc. Szerk. Benda Kálmán. Bp., 1980. 45-51.; Benda Kálmán: Rákóczi és az európai hatalmak. In: Uo. 29. Károlyi Sándor címzés és keltezés nélküli feljegyzése. Közli: Bánkúti Imre. Károlyi Sándor feljegyzése a béketárgyalások és békekötés elveiről (1711. január). Történelmi Szemle, 1996. 2-3. sz. (a továbbiakban Károlyi feljegyzése) 317-318.