Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Kovács Ágnes: Rákóczi és Károlyi

RÁKÓCZI ÉS KÁROLYI Mivel a történelem fegyveres konfliktusokkal terhes időszakai felnagyítják a kortársak közötti politikai, ideológiai és morális különbségeket, szinte kínálják az alkalmat egyes közszereplök eszményítésére, illetve mások elmarasztalására. Nincs ez másként a Rákóczi-szabadságharc esetében sem, amelyben a hős és anti-hős, sőt, áruló ellentétpárt Rákóczi és Károlyi testesíti meg. Bár a szakirodalomban egyre kevésbé szalonképes a sematikus, s főleg az aktuális politikai kurzus értékrendje szerinti értékelés, a történeti köztudatot ma is ez a felfogás jellemzi. Nemrégiben a Duna Televízióban nem kisebb személyiség, mint a kiváló erdélyi költő, Kányádi Sándor mondta el gondolatait a szabadságharc évfordulója kapcsán Rákócziról, Bercsényiről és Károlyiról. Ahogyan annak idején édesapjától hallotta, vele egyetértve, nagy tisztelettel szólt a „nagyságos fejedelemről" és „Bercsényi uramról", míg Károlyiról a következő kontextusban fejezte ki véleményét: „Amikor Károlyi Sándor elárulta a szabadságharcot... ". Kányádi Sándort hallgatva az jutott eszembe, hogy vajon Rákóczit is árulónak tartanák-e a Károlyit megbélyegzők, ha Szatmáron ő kötött volna békét? Sejtem, hogy nem, és magyarázatként azokra a körülményekre hivatkoznának, amelyek miatt Károlyi is szükségesnek vélte a Habsburgokkal való megegyezést. Ismert, hogy a Rákóczi és Károlyi közötti ellentét, jóllehet viszonyuk - néhány hónapot leszámítva - sohasem volt ideális, a szatmári béke, illetve az odáig vezető tárgyalások megítélésében csúcsosodott ki. Jogos tehát a kérdés: miért jutott a fejedetem és tábornoka egymástól gyökeresen eltérő álláspontra a közös küzdelem döntő szakaszában? Anélkül, hogy belemennénk a nemzetközi kapcsolatok alakulásának részleteibe, tekintsük át, hogyan ítélte meg Rákóczi és Károlyi a külső segítség esélyeit! Az Emlékiratokból unalomig idézett mondatok szerint a fejedelem a francia-bajor seregekkel való egyesülés reményében indította meg a Habsburg-ellenes felkelést, de ezt az angolok höchstádti győzelme meghiúsította.

1 Utólag tudjuk, hogy a szabadságharc kimenetele katonailag már ekkor megpecsételődött, de el kell ismernünk, hogy a kortársaknak Höchstadt után is volt okuk bízni a magyar és az európai politika összekapcsolásában. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy Rákóczi Ferenc: Emlékiratok. Fordította és az Utószót írta: Vas István. A Jegyzetek és az Előszó Hopp Lajos munkája. Bp., 1985. 138.