Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Galambos Sándor: Böszörményi László, a „Kis-Kossuth”. Párhuzamok és kapcsolódási pontok

Rengetegen követelték szabadon bocsátását, a dorogi bányászoktól kezdve a zempléni és szatmári megyegyűlésekig. A Lipót utcai fogházban raboskodó számára nagy erkölcsi elégtételt jelentett, hogy az 1869. március 18-i nagykállói képviselőválasztáson közfelkiáltás útján választották újra. Rá hat napra beteg szíve megszűnt dobogni. Kossuth Böszörményi haláláról értesülvén azonnal levelet írt Irányi Dánielnek, akinek a sír felett elmondott gyászbeszédét megilletődéssel, bánatos részvéttel olvasta. Az elhunyt képviselőt a „jó ügy rendíthetetlen bajnokának" nevezte. Sajnálkozását fejezte ki, hogy a „tiszta hazafiságnak s szeplőtlen jellemnek" a kormány oldaláról csak most adták meg a kellő tiszteletet, „ amikor az már nem nyújt a szenvedésekben vigasztalást".

19 Böszörményi László életét Kossuth Lajos alapvetően meghatározta. Nemcsak gondolkodását, elveit, hanem magatartását is. 1848-1849-ben Böszörményi fegyverrel harcolt a hazáért, a szabadságért, az 1860-as években, amikor tér nyílott a közéleti cselekvésre, akkor a kossuthi elvek hű követőjeként tevékenykedett a megyei testületben és az országgyűlésen, s amikor a nagyobb, szélesebb nyilvánosság igénye úgy kívánta, akkor újságszerkesztőként terjesztette a hosszú időn át kikristályosodott eszméket. A börtönben pedig tudatosan vállalt mártíromsággal erősítette a benne bízókat. Elete utolsó éveiben, újságszerkesztői mivoltában kapcsolódott össze munkássága leginkább a Kossuthéval. Ekkor már kölcsönösen segítették egymást. Böszörményi megjelenési lehetőséget biztosított Kossuthnak és a függetlenségi gondolatkörnek, Kossuth pedig kiállt a perbe fogott szerkesztő mellett. Az kétségtelen, hogy a Böszörményit még fiatal korában megragadó szép és ideális (idealista?) eszmék korának bonyolult viszonyai között nem valósultak meg. Következetessége, kitartása, stílusa azonban talán sok közéleti szereplőnek kínálhatott volna és kínálhatna pozitív példát - esetleg napjainkban is. Mikszáth Kálmán 11 évvel halála után így sóhajtott fel egy újságcikkében: „... ha föltámadna ma jó Böszörményi László, fájlalva látná, hogy ő milyen szelíd volt: ma már be sem válnék ((langymeleg)) stílusával ellenzéki hírlapírónak. "

20 Kossuth Lajos iratai. Nyolczadik kötet. Sajtó alá rendezte: Kossuth Ferenc. Bp., 1900. 236-237. (1869. március 30-án írt levél.) Mikszáth Kálmán: Szeged, 1880. aug. 27. Szegedi Napló, 1880. aug. 29. 119. sz.