Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Czövek István: A politikus Kossuth és az orosz közvélemény

Horvátország, de nem is igen tehetett mást, hiszen tulajdon fennmaradásáért küzdött, nem pedig Magyarországért vagy Ausztriáért. A Golosz szerint: „A horvát jó katona, ezért az ausztriai forradalmak idején 1847-48-ban (sic!) az osztrák kormány könyörgő tekintetet vetett a horvátokra, és az ő híres bánjuk nemcsak megmentette Ausztria fővárosát, és az egész területét a forradalmi tűzvésztől, hanem szétzúzta a magyar forradalmat is (!), mely azzal fenyegetett, hogy átalakítja az egész osztrák birodalmat egyetlen Magyarországgá, Attila utódainak királyságává. És most ezeket a horvátokat, a magyarok legyőzőit, tulajdon megmentőit Ausztria odadobja a magyarok kényének. "

49 Ebből a cikkből azt érdemes szemügyre venni, mennyire ismeri a cikk írója a sajtópropaganda erejét és igen optimistának tűnik annak megítélésében, honnan tájékozódik az orosz olvasó a történelmi tényekről. Ha az újságokból, akkor ezek után el kell higgye, hogy a horvát hadsereg 1848-ban, illetve a lap szerint már 1847ben is azért futott végig a Dunántúlon, mert szerette volna mielőbb személyesen látni a császárt, akit meg kellett védenie az egész Ausztriát bekebelezéssel fenyegető magyar újonc hadseregtől. A császár elbújik a horvát bán háta mögé, majd amikor a horvátok leverik a magyar szabadságot (!) győzedelmeskednek, akkor ennek a tönkrevert magyar népnek odadobják a dicső győztest azok, akiket védelmezett. Történelmileg és jogilag sincs igazuk a horvátoknak. Minden joguk a magyar alkotmányra épül, melynek értelmében Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királysága a magyar koronával egyesült részek. A horvátok hivatkoznak az 1849-es dekrétumra Magyarország és Horvátország szétválasztásáról, de nem beszélnek az előzőleg Metternich által kiadott dekrétumról, melynek visszaállítását ők maguk sem kívánnák, és melyek egyáltalán nem kovácsolták össze a Háromegy Királyságot, lévén hogy Dalmáciát külön kívánták kormányozni. Egyébként a Golosz ismerteti majd részletesen Deák 7 pontból álló tervezetét a horvát-magyar kiegyezésről, valamint az 1868. XXX. törvénycikket is. A föderalizmussal való szembenállása abból a megfontolásból ered, hogy végiggondolta, mit jelenthet ez az elv a soknemzetiségű Orosz Birodalomra nézve.

50 Az orosz újságok foglalkoznak az 1867-es császári amnesztiával, és úgy látták, hogy a vezető egyéniségek, mint pl. Kossuth ezzel a lehetőséggel nem fognak élni. Ennek okáról azonban egészen komolytalan nézetek is szárnyra kaptak, mint pl. a 49 Golosz, 1867. május 30. 50 Szabad György szerint „Kossuth már törökországi internáltsága idején a legfontosabbnak a nemzetiségi megbékélést tekintette, nem tévesztve szem elöl ennek kisugárzását a szomszédos népekre sem, államokra sem. " Szabad, 1977. 170.; Továbbá Deák Ferenc kiegyezési ajánlatának, a Húsvéti cikknek a megjelenését követően még inkább minden erejét az alku megakadályozására fordította.