Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Czövek István: A politikus Kossuth és az orosz közvélemény

Szin Otyecsesztva szerkesztőségi cikkében, mely a politikai éretlenség látszatát is megkockáztatva kijelenti: „aligha akarhat az exdiktátor másodrendű szerepet játszani Deák mellett. "

51 A valódi hírek mellett „álhírek" is helyet kapnak az újságokban. A Zukunft szerint Oroszországból mintegy 200 000 orosz emisszárius érkezett Észak-Magyarországra és Galíciába. A hírt cáfoló Birzsevije Vedomosztyi megnyugtatja olvasóit, nem kell ezt készpénznek venni, Oroszország talál jobb helyet is rubeljei számára, mint Ausztria, hiszen az itt élő szlávok nem eléggé megbízhatóak(l), túlságosan behódoltak uraiknak, semhogy érdemes lenne őket támogatni.

52 Ám a Zukunft újabb „kacsával" szolgál, arról tájékoztatja olvasóit, hogy Szeged környékén a parasztság körében az a hír járja: „Kossuth fiai Galícián keresztül az orosz hadsereg élén rövidesen bevonulnak, hogy felszabadítsák Magyarországot. "

53 Kossuth Oroszország, illetve a szlávok iránti feltételezett szimpátiája, lehetséges kapcsolatai sokszor foglalkoztatták a magyar, orosz, osztrák sajtót is. A Presse közli azt a hírt, miszerint Kossuth az orosz követtől pénzt kapott, valamint, hogy Szilágyi Virgil Berlinben tárgyal az Ausztria elleni szövetségről. Ez esetben a Birzsevije ellenvetése azon az elven nyugszik, miszerint: „... ha Oroszország és Poroszország célja valóban az lenne, hogy Ausztriát nehéz helyzetbe hozza, és szembe fordítsa Magyarországgal, akkor más utat választott volna, remény teljesebbet, és nem olyan emberekhez fordult volna, akiknek a befolyása az utóbbi időben igen kétségessé vált. "

54 A Napló, Kemény Zsigmond lapja megbírálta Kossuth Oroszország iránti lelkesedését, és Szapolyaihoz hasonlította, aki csak addig volt népszerű az emberek szemében, amíg a törökhöz nem pártolt, mégha jobb híján tette is. Szerinte legalább annyira gyűlölik most a magyarok az oroszokat, mint a XVI. század elején a törököket.

55 1867-ben azonban a Birzsevije Vedomosztyi réfndkívül „optimista" módon nyilatkozik az osztrák nemzetiségi kérdés megoldását illetően amikor kijelenti: „A helyzet valójában nem kilátástalan. Azoknak a népeknek, akik Ausztriában élnek nagyon sok a közös érdekük, és nem szabad azt gondolni, hogy a megbékélés az ellenségeskedő nemzetiségek között lehetetlen. Az elmúlt húsz év alatt a birodalom sorsát intéző osztrák államférfiak közül miért nem akadt egyetlen egy sem, aki meg tudta volna oldani ezt a kérdést? Az a helyzet, hogy a központosítás, a föderalizmus, a dualizmus - ezek mind csak félmegoldások. "

56 „A dualizmus fennmaradása csak akkor képzelhető el Szent István Szin Otyecsesztva, 1867. június 4. Birzsevije Vedomosztyi, 1867. június 29. Uo. 1867. szeptember 12. Uo. 1867. szeptember 8. Uo. 1867. november 19. Uo. 1867. október 18.