Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Czövek István: A politikus Kossuth és az orosz közvélemény

„Nem képezték annak részét, de azt sem mondhatjuk, hogy önállóak lettek volna. A magyar király egyben Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királya is volt. A közjog, mely Magyarországhoz kötötte ezeket a földeket, Magyarország 800 éves alkotmánya volt. Azzal, hogy a horvátok felkeltek az ellen az alkotmány ellen maguk semmisítették meg önállóságukat és dobták oda magukat a bécsi önkénynek. Nézzük meg, hogyan igazolta ezt a következtetést a legújabb történelem. Horvátországban a századunk második negyedében ugyanúgy, mint a többi európai államban megjelent a nemzeti öntudat, megerősödött a nemzeti önállóságra való igény. Magyarország ugyanezen eszme hatása alatt követelte 1848-ban az osztrák kormánytól a magyar alkotmány visszaállítását, mely Magyarországot teljes önálló állammá tette. Megkapta a felelős minisztériumot, a hadsereg fenntartásának jogát, visszaállították a nádor - vagyis az állandó királyi helytartó - tisztjét. A horvátokban szintén ez a fajta nemzeti érzés munkált, de nem kapott kielégítést, mivel a magyarok nem voltak hajlandók az engedményekre. Az osztrák kormány sem őszintén és önkéntesen tett engedményeket a magyaroknak. De a horvátok se várhattak belátást a magyarok részéről, ezért fegyvert fogtak, ami kapóra jött a bécsi kormánynak, mert tisztán forradalmi jellegű (sic!) horvát fellépés a magyar alkotmány ellen irányult, mely ugyanakkor a horvát törvényességnek is egyetlen alapja volt ... Segítettek Ausztriának megsemmisíteni a magyar alkotmányt, s ezzel mintegy igazolták az Ausztria által követett római elvet: divide et imperal"'''

46 A szlávok további sorsáról, jövőjéről is találgatnak a lapok, Kossuth föderációs elképzelését viszont úgy tűnik, nem ismerték. Ha a szlávok egyetértésben élnének, ők lehetnének a legerősebb nép - állítja a Golosz. Akkor pedig sem a horvátok, sem a szlávok jogait nem fenyegetné senki részéről veszedelem. A tanács tehát: egyesüljenek a szlávok! Ez kedvenc gondolata volt mind az orosz sajtónak, mind pedig az orosz kormányköröknek. „A horvát hatóságok együtt mentek a közvéleménnyel, a néppel és Fiúméban pl. több olyan személyt letartóztattak, akik kifejezték örömüket a Magyarországnak adott külön alkotmány miatt"^ - jegyzi meg a Golosz egyik híre. A Birzsevije Vedomosztyi ugyanakkor Fiume sorsáról a Pozor című horvát lap alapján ad tájékoztatást, mely szerint a lakosság ellenérzése a magyarokkal szemben erősebb, mint 1848-ban volt. Idézve a Pozort helyt ad a következő fenyegető hangú kijelentésnek: „ Mi szlávok sokáig voltunk megalázottak, de a felszabadulás órája közeledik."^ A bástya szerepét a Habsburg Birodalomban valóban sokáig vállalta ! Szin Otyecsesztva, 1867. május 31. Golosz, 1867. május 4. Birzsevije Vedomosztyi, 1867. május 17.