Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Czövek István: A politikus Kossuth és az orosz közvélemény

A lapok tanúsága alapján, hogy milyen viszony alakult ki az 1848-1849-et végigharcoló Magyarország és a Habsburgok között a szabadságharc leverése után, az orosz közvélemény reprezentánsai úgy látták, hogy „... [az 1861-es] megbékélés Magyarországgal nem teljesen önkéntes, de feltétlenül őszinte. A Habsburgok elfogadták azt, mint politikai kényszerűséget. "

30 Ezt a tényt támasztja alá az a széles körű amnesztia, amit a 48-as politikai elítélteknek adott az uralkodó megkoronázása alkalmából, akik a kialakult új feltételek között akár aktív politikai tevékenységet is folytathattak. Ezzel kapcsolatban a Birzsevije Vedomosztyi közli, hogy „... Ferenc József hivatalos báljára meghívtak olyan személyeket is, akiknek halálos ítéletét politikai bűneikért ő maga írta alá 1849-ben. Magyarország miniszterelnökét, Andrássy grófot is annak idején kötél általi halálra ítélték. "

31 Egy másik folyóirat Ferenc József megkoronázásának 25. évfordulójának kapcsán elemzi a magyarországi helyzetet, s benne Kossuth szerepét: „Bármilyen is volt a magyarok eredeti jelleme, amely a finnek és a törökök hatására alakult ki, jelenleg a szlávokkal töltött ezeréves együttlét következtében számos szimpatikus vonás is fellelhető a magyarokban a németekkel ellentétben, s ezzel magyarázható részben Kossuth 1848-as sikere az orosz csapatok beavatkozása előtt. Ennek kapcsán a szlávok magyarosítása könnyebb, mint a németeké vagy más népeké. "

32 Végül a cikk írója megjegyzi, Magyarországon az erőszakos németesítés kiválthatna egy energikus magyar ellenállást, de ez korántsem lenne olyan erős, mint 1848-1849-ben, amikor is az egész nép kelt fel. „Akkor a szabadságértfolyt a harc, most pedig az uralomért. "

33 Szinte valamennyien említést tesznek Kossuth Deákhoz írt leveléről, mely a kedélyeket eléggé felkorbácsolta, gyakorlatilag azonban semmit sem változtatott. Többnyire szélsőségesen ítélik meg személyét, szerepét. A Golosz szerint „... a forradalom gonosz géniusza, aki megfonta hálóját Ausztria ellen. " 34 Az újság továbbá úgy fogalmaz az 1848-1849-es magyar szabadságharc leverésével kapcsolatban: „A sors szétválaszthatatlan egységbe forrasztotta az Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi részét, szétbonthatatlan csomóvá kötözte össze a magyar nemzet és az osztrák uralkodóház sorsát. Ausztria szétesése múlhatatlanul maga után vonná a magyar nemzet pusztulását is. "

35 Ezt azonban nem kívánják Magyarországnak az orosz lapok, sőt a Szin Otyecsesztva ezekkel a szavakkal fejezi be gondolatmenetét a kiegyezésről: „Adja Isten Magyarországnak, 3

^ Szin Otyecsesztva, 1867. május 3. 3

' Birzsevije Vedomosztyi, 1868. május 17. 32 Szlavjanszkij Vek, 1982. április, Budapesti levél, K.M. aláírással. 570. 33 Uo. 1892. április. 571. 34 Golosz, 1867. május 13. 35 Uo. 1867. szeptember 1.