Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Czövek István: A politikus Kossuth és az orosz közvélemény

A magyar forradalommal és szabadságharccal kapcsolatban is rendszeresen felmerül az a kérdés, hogy mit tesz Anglia és Oroszország. Az a tény, „hogy Anglia a magyar forradalom időszakában mindvégig a Habsburg Monarchia fennmaradása mellett foglalt állást, bár korszerűsítését tartotta volna jónak" 10 meghatározta Magyarország további sorsát. „Anglia... Európa közepét, a német hatalmakat, Ausztriát és Poroszországot igyekezett megerősíteni az egyik oldalon Franciaország ellensúlyaként... de Oroszország ellensúlyaként is a másik oldalon, hiszen a napóleoni háborúk során a kontinensen szerzett pozíciójával Európának kétségtelenül a legnagyobb szárazföldi hatalmává emelkedett. " 11 Ugyanakkor tény az is, hogy Angliát kevésbé érdekelte a Habsburg Monarchia, és benne főleg Magyarország viszonyai, mint a Török Birodalom. Anglia az orosz expanzióval szemben meg akarta védeni a török piacot. Ezt bizonyítja, hogy a porta szuverenitása alá tartozó fejedelemségekben konzulátusokat tartott fönn, ilyen volt Moldva, Havasalföld vagy Szerbia, Velence, Trieszt és Milánó. Igaza van a történésznek, amikor azt állítja „Magyarországot a külvilág, a Nyugat felé valósággal elfedte a Habsburg Monarchia, bármennyire is ragaszkodott a rendi alkotmányos önállóságához, sőt a ragaszkodás mértékével együtt nőtt Bécs elfedési igyekezete. " 12 Megjegyezzük továbbá azt a tényt is, hogy az Esterházyak, Apponyiak - ahogy a lengyeleknél a Czartoryskiak a Romanovok udvarában - szép számmal álltak a Habsburg-ház szolgálatában, mert uralkodójukat, nem pedig országukat képviselték. Tény az is, hogy a nagy magyar Széchenyi István tanulóévei eltértek Kossuth jogi, megyei közéleti neveltetésétől, azt mondhatjuk, sok olyan tapasztalattal tették gazdagabbá, amelyek segítségével a nemzetközi politikában kiismerte magát. O az, aki személyesen ismerte saját korának egymást követő négy angol külügyminiszterét (Castlereagh, Canning, Aberdeen és Palmerston). Viszont az 1830-as években már a köznemesi nemzedék tagjai utaznak nyugat felé, hogy megismerjék Európa fejlettebb országait. Ez időben fordul meg Angliában Trefort Ágoston, majd báró Eötvös József, pár év múlva Szalay László és Pulszky Ferenc. A külföldre utazók között azonban hiába keressük Kossuth Lajost. Megállapíthatjuk, Kossuth nem szerezhetett külországban a harmincas, negyvenes években jelentős diplomáciai tapasztalatot. így azután vajon igaza van-e Horváth Mihálynak, a Szemere-kormány miniszterének, amikor azt állította, hogy Kossuth nem törődött eleget a külpolitikával. Igaza van-e akkor, amikor azt írja: „megfoghatatlan 10 Kosáry, 1999. 220. 11 Uo. 222.; Gergely András: 1848-ban hogy is volt? Bp., 2001. (a továbbiakban Gergely, 2001.) 163-176. >2 Uo.