Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Czövek István: A politikus Kossuth és az orosz közvélemény

Igaza van a történésznek, amikor azt állítja: „Az 1848-as márciusi magyar forradalom és az utána következő szabadságharc európai jelentősége éppen abban áll, hogy a kontinens e zónájában, miután megdőlt Metternich politikai rendszere, elsőnek sikerült ezt a két lényeges fordulatot megtenni. "

2 A magyar politikai, társadalmi és gazdasági változások sikerének belső feltételeit abban látjuk, hogy az egész régi elavult feudális rendszer került olyan válságba, amely egyre több nehézséggel, vagy éppen veszéllyel fenyegette magát a nemességet is. így formálódott ki Magyarországon egy mind jelentősebb nemzeti liberális nemesi reformmozgalom, s vele egy többszínű, a megyék, az országgyűlések gyakorlatában, vitáiban megedzett hatékony és aktív politikai elit, amely előkészítette és végrehajtotta a történelmi fordulatot.

3 Ehhez a nemesi reformmozgalomhoz tartozott többek között Kossuth Lajos is. Le kell szögezni, hogy a magyar forradalom és szabadságharc idején az európai hatalmak egymáshoz való viszonya a bécsi kongresszus után kialakult helyzettel közel megegyezett. Az 1814 utáni nemzetközi viszonyoknak három új vonása volt. Először: az egységes világgazdaság folyamatos és látványos növekedése, amelynek központja Nyugat-Európa, de leginkább Anglia volt. Másodszor: ez a gazdasági fejlődés csak béke és stabilitás mellett volt elképzelhető, miközben fennmaradtak az egyedi regionális összeütközések lehetőségei is. Harmadszor: az ipari forradalom technikai vívmányai hatással voltak előbb a szárazföldi, majd a tengeri hadviselésre szintén. Anglia tengeri fölénye, hitelképessége, fejlett kereskedelme és szövetségi politikája következtében figyelemre méltó helyet vívott ki magának Európában 1815 utánra. A brit ipar és közlekedés modernizációját nem kísérte a szárazföldi hadsereg fejlesztése, mivel úgy okoskodtak akkoriban, hogy a kontinentális nagyhatalmak között már csaknem hat évtizede fennálló egyensúly feleslegessé tesz bármilyen nagyarányú beavatkozást a szigetország részéről. Ezzel együtt számos katonai akciót azért kezdeményeztek más hatalmak, amiért a britek ellenezték, nevezetesen, hogy megvédjék a fennálló társadalmi rendet. „A legnevezetesebb eset - az amerikai történész, Paul Kennedy szerint - mégiscsak az orosz csapatok bevetése volt az 1848-49-es magyar forradalom elfojtására"^ továbbá: „az osztrák uralom visszaállítása és megerősítése jól beleillett az európai egyensúly általános elméletébe, de különösen azokba a változatokba, amelyeket maga Metternich és a brit kommentátorok is előnyben 1 Kosáry Domokos: Magyarország és a nemzetközi politika 1848^19-ben. Bp., 1999. (a továbbiakban Kosáry, 1999.) 7. 3 Uo. 8. 4 Kennedy, Paul: A nagyhatalmak tündöklése és bukása. Bp., 1992. 132.