Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN

nyok-fíúk tegeződjenek, ha nem rokonok. Itt erre is sor került, és barátunk nénje kedvesen varrt nekünk cserkész díszzászlót, kokárdát is. (Később szívesen találkoztunk, családilag is.) Egyébként ebben a házban szerettette meg velem a H. I. bácsi a bélyeggyüjtést, aki szakszerűen gyűjtött hazait-külföldit, régit és újat. Megtanított vízjelkeresésre, fogazat szerinti megkülönböztetésre, rendszerezésre, osztályozásra. Egyáltalában a bélyegek megbecsülésére, a csendes-rendes foglalkozásra, s erre egyébként eléggé „szeles", izgékony diákkoromban szükségem is lehetett, volt. Baráti körünkben mindenütt volt könyvespolc, olykor sok könyvvel, így ismerkedtünk meg Karinthyval, mindenekelőtt az így írtok ti pasztisaival. A lényeg a röhögés; a blődli akkor is hatott, ha nem értettük a lényegét, hiszen kamaszkorban - azt hiszem mindig - talán a leglényegesebb összetartó erő a kollektív röhögés, bármin: hangon, szón, mozdulaton, történeten, értelmi érintettség nélkül. (S ezt azzal is bizonyíthatom, hogy máig maradtak Karinthy eme ópuszaiban számomra még mindig érthetetlen-értelmetlen szövegrészek, célzások, és most is elnevetem magamat, bár éppoly értetlenül...) * Amikor mi diákok voltunk, akkor már természetes iskolafajta a gimnázium kizárólag leánytanulók számára. Ilyen a XIX. század legvégén volt először Budapesten, amikor már lehetőség van arra, hogy érettségizett leányok is mehetnek egyetemre, kivételesen megállapított karokra. Nyíregyházán a század elejétől volt lehetőség magántanulóként felkészülni, vizsgázni, érettségizni - az evangélikus főgimnáziumban. 1917-től önálló evangélikus leánygimnázium nyílik, 1929-ben, 1930-ban már az Angolkisasszonyok indítanak érettségivel végződő leány-középiskolákat. Itt említhető, hogy a leányiskolákban voltak férfitanerők, a „világi" intézetekben az igazgatók férfiak, A fiú-középiskolákban természetesnek látszik, hogy a tanári karban véglegesített állásra nem kerülhet női tanerő, legfeljebb kisegítő, helyettesítő minőségben, s az igazgatók kizárólag férfiak. Mint erről fentebb volt szó: a társadalmi életben szigorú, hagyományos érintkezési szabályok vannak. így a férfiak-nők kapcsolatát illetően is.