Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN

Erősen hagyományozódó merev illemszabályok szerint lehet bemutat­kozni, vizitelni leányházaknál, az ottani fogadtatás szabályok szerint me­het-megy végbe. Ha leánykérés, menyasszony-vőlegénység következik, arra is élnek még konzervatív szokások a két háború között. Ezek körébe tartoznak a diáklányoknak a viselkedési szabályai - különös tekintettel az utcai megjelenésre, viselkedésre, találkozási-beszélgetési tilalommal: ide­genekkel, férfiakkal, diáktársakkal stb. Könyvtárakban még fellelhetők azok az iskolai év végi értesítők, évkönyvek, amelyekben rajzokkal, mé­retelőírásokkal szabályozzák a kötelező matrózblúz, a berakott-plisszíro­zott egyenszoknyák méreteit, az előírásos fekete harisnyát illetően stb. Ahogy a felnőttek társadalmában illemkedés folyik a szabályszerű társa­dalmi érintkezést illetően, úgy szabályozzák a diákok életét is. Ami egyébként eléggé aggasztó, mert ha nem tartják meg a szülők, vagy áthág­ják a diáklányok, akkor nagy fegyelmi tanácskozás, kedvezménymegvo­nás, éppenséggel iskolaváltoztatási kényszer is sorra kerülhet. Találkozás csak szülő, megbízható kísérő jelenlétében történhet, de ez eleve kivéte­les állapotnak tekintődik. Valami enyhülés (?!) csak két körben lehetsé­ges: a jégpályán és a tánciskolában. Az előbbit illetően csak magán a jé­gen élvezhető kivételes állapot: odamenetkor vagy hazatéréskor már mindaz lehetetlen, ami a jégen körözés, kéz a kézben bógnizás, futás köz­ben lehetséges. A tánciskola gondosan megvizsgált és engedélyezett kör­nyezet: ott a táncféleség engedte „közeledések" ellen nem lehet kifogás, a fal melletti széksorokat elfoglaló mamák, megbízható kísérők jelenlét­ében. És természetesen lehetséges azokban a nagyobb lakásokban, ahol a családok valamilyen ünnepi alkalmat szerveznek sok vendéggel, vagy csak diáktársaságnak rendeznek diákzsúrt, ahol gramofonzenére, valame­lyik családtag zongorakíséretével történtek a táncok, társasjátékok, igen nagy változatossággal még a mi időnkben is, egyszerű kártyázgatások ­főleg kiadós uzsonnával... * Amikor én megszülettem, 1919 áprilisában, a tanácsköztársasági na­pokban, nagy infláció kellős közepén, később még hónapokig román

Next

/
Thumbnails
Contents