Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN

fiúkat és eléjük tenni a lehetőséget, az „étlapot". így, ha valakiben mozgott egy kis érdeklődés valami többlet iránt és kedve is volt egy kis lekötöttségre, alighanem megtalálta a neki legmegfelelőbb formát, működési kört. Vagyis az iskola szakmai és társadalmi közéletre nevelő lehetőségeket szervezett, kínált, és talált hozzá alkalmas és jó pedagógiai érzékű kollégákat is. Tehát nekünk már kevesebb nyűg jutott a régi szemléletű, agyonfegyelmező, csak leadó-feleltető pedagógiából, szerencsénkre, hála Istennek. Nekem különösen jó volt ez az újabb szemlélet, mert amikor már tanár is lettem (ugyanebben az iskolában), akkor már nekem nem volt harcom, összeütközésem azzal a pedagógiával, amilyet a legelső osztályokban szinte egységesen, később már csak egy-egy régibb tanerő divatjamúlt gyakorlatában utálhattam diákkoromban. * Valamit osztályunk családjairól. VIII. osztályunk 48 tanulója közül 27en nyíregyházi lakosok, 21-en a megye más helységeiből valók. 26 fiú született 1919-20-ban, a többi mind idősebb, négyen 5, ill. 6 évvel korosabbak, mint a többiek. A szülők foglalkozása szerinti megoszlás négy nagyobb csoportját írom ide: 12 fiú édesapja nyugdíjas (!), 14-en köztisztviselők, szabad értelmiségiek, 8 apuka kisbirtokos (kisbérlő), 6-an kereskedők, s ez az arány jellemző a többi osztályban is. Ez a meglehetősen vegyes összetétel, emlékezetem szerint inkább szerencsénkre szolgált, mert iskolai „szempontok" szerint volt, lehetett tekintélye valakinek: ez pedig csak a tudás, a tanulmányi eredmény. S bár többen is voltunk jelesek, egyetlen igazi jó tanulónk volt, Medgyessy PpJi, Ő „az osztály esze", aki természettudományi érdeklődésű, de természetesen ő nyeri a történelmi Kossuth-pályázatot. Oklevelezése után azonnal egyetemi előadó, hamarosan kandidál, majd a matematikában akadémiai doktor és sokat publikál korai haláláig. S. Ernőnk országos tornászbajnokságon középiskolai első lett nyújtón két tanév végén is: elismertségét azért nem akadályozza, hogy olykor latinból javítózott. Az osztályunk hangulatát jellemzendő, bátran írom, hogy nyolc év alatt eléggé megismerhettük egymást: nyilvánvaló volt, hogy ki él szegényen,