Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN

kinek volt a tánciskolái össztáncon szmokingja, ki való dzsentri családból (bár a predikátumon kívül nem maradt más emlékeztető a ,jobb" időkre, és így tovább). És a rövid összegzés: valahogy minden tanárunk is jól tűrte, élte, fogta fel osztályunkban kinek-kinek a másságát. Legjellemzőbbnek azt tartom, hogy amikor elkövetkezett a hittan óra, akkor kiki ment a szokásos külön terembe, evangélikusok, reformátusok, zsidók, majd kicsengetés után megint együtt voltunk az osztálytermünkben, „mintha mi sem történt volna". (Mivel igen kevés a római és görög katolikus az osztályunkban, nekik nem a tanrendi időben volt hitoktatásuk, hanem külön, éppenséggel a parochián, több összevont csoportban.) Protestáns egyházi ünnepeken nálunk tanítási szünet van, templomba járással: mások saját ünnepükön, természetesen, nem jönnek. Ezt tudtuk, tudomásul vettük, így éltünk együtt és zavartalanul. Akárhogyan erőltetem az emlékezetemet, már csak felnőtt koromban „vettem észre", tudatosodott bennem, amikor már Palink ügyvéd volt a városban, hogy ez a fiú, aki nyolc évig osztálytársunk: cigány. Pedig nem kellett hozzá antropológus, hogy ezt felfedezhessük. Tudtuk, nem törődtünk vele. H. Pali szegény fiú, egy távolabbi járásból hozta ide a falu papja, ö taníttatta - de kit érdekelt más. Pali jól beillett a társaságunkba, ráadásul kifogástalan viseletű és tanuló, jó rendűnél sohasem volt alacsonyabb átlaga, szép stílusáért olykor dicséretet kapott a dolgozatjavítási órán. És békésen, jobban mondva természetesen éltünk együtt. A Benkő bokor egyik evangélikus iskolája, a millennium idején ültetett jegenyékkel (1928. évi felvétel)