Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)
III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS
más, hangos táncfajtát" jelentett eredetileg, a század végére azonban az ünnepnapok délutánján összeverődött fiatalság táncos szórakozását értették ezen a néven. Nyilván azért, mert a bursza táncolása volt a legkedveltebb. Az Új Magyar Tájszótár szerint a bursza eredetileg házavató mulatság: földes ház talaját tánccal döngölték le (csürdöngölő tánc); újabban egyszerű vasárnap délutáni tanyai mulatság. - A századfordulón azonban már a világi és egyházi hatóságok egyaránt igyekeztek tiltani, megszüntetni a burszákat, főleg azok „erkölcstelen" volta miatt, meg azért is, mert ott gyakran akadt keresnivalója a csendőröknek, rendőröknek. Éppúgy, mint az első háború utáni években, pl. 1921 -ben: a hatóság betiltotta a nyilvános helyeken az akkor divatba jött szteptáncokat és a foksztrottot. Az indoklás szerint „ezek egyesítik magukban a rúgás, lökés és döfés erotikus mozdulatait, hiszen ezek az asszonyra éhes amerikai matrózok vad táncai a kocsmák kócos hajfürtü lányaival". Két évvel később, 1923-ban a shimmy nevü tánc került tilalmi listára, mivel az „a dégénérait világvárosok idegbetegeinek rángatózó tánca, amelyik a magyar ifjúságtól és temperamentumától idegen, erotikus tánc"... Vajon sokat változott-e a világ? Idősebb olvasóink számára nem ismerős-e valamennyire ez az utóbbi tiltakozó indoklás a XX. század második felében „importált" nyugati divatossá lett táncok, tánczenék esetében?... A nyíregyházi Vénuszka és társai. A Nyírvidék, 1930. július 31-én írja, hogy előző nap a szép, lombos park elején felállították Kisfaludy-Stróbl Vénusz-szobrát. (Vénusz születése). „Klasszikus szépsége bűvöletbe ejt, kibontott haját isteni mozdulattal fésüli, alatta csobog a gyöngyöző víz." Amikor 1927-ben a Hősök szobrának tárgyalásai folytak: szépérzékü polgánnesterünk, Bencs Kálmán ezt a szobrot is igényelte a városnak. Szeptember végén már szakosztályi ülésen is napirendre került az ügye. Kitűnt, hogy a mezítelen bronzszobrot nem látná mindenki szívesen, „erkölcs-pedagógiai" aggodalmak hangzottak el a városatyák részéről. Egyházi kedvezőtlen vélemény is felmerült. Más oldalról viszont hangsúlyozták, hogy Nyíregyháza lakossága „felnőtt gondolkodásának" jele, hogy megszerzi a világhírű mester kitűnő alkotását: ennek idegenforgalmi haszna is lesz, hiszen másutt nem látható.