Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

lovasfogat, no meg az utakat is sózással „takarítják", ez pedig lehetetlenné teszi az esetleg még meglevő szánkók forgalmát, hiszen a nehéz alkotmány csak a kemény, viszonylag magas hóban siklik kedvére. (A vajai múzeumban mutatnak egy olyan disz-szánkót, amelyet állítólag valamelyik gavallér földesúr arra az alkalomra készíttetett, hogy azon suhanva mondhassa el bókjait. De az utazás időpontja eltolódott, olyankor érkezett a kedves dáma, amikor nem volt hó. Nosza erre a nyári utat sóval szóratta be a nagyvonalú udvarló, azon aztán siklott mégis a szánkó: nem hiába készíttette az úr...) A szánkózásnak egyébként mindig volt valamilyen izgalmas mellékíze, hiszen a nehéz, meglehetősen idomtalan jármű gyzkoû&ïûdLg fékezhetetlen, kiszámíthatatlanul csúszik. S nemcsak farol jobbra-balra, de ha pl. a kocsis valamiért hirtelen visszafogja a lovakat, szinte biztos, hogy rácsúszik a lovakra, - ez lejtőn egyébként is úgy történt, - s ilyenkor újabb veszélyek következhetnek. A „pilinckázó" hóesés kedves romantikája mellé így járul a tényleges izgalom. Ezért érdekes és „kívánatos" élmény. * A téli hideg ellen tüzelőre van szükség, s ha egy város határában akkora erdő található, mint éppen errefelé, akkor nyilvánvaló, hogy a nyíregyházi erdő szolgáltatta a füteléket; a régi időkben még nem használtak szenet a háztartásokban. Itt megfelelő terv szerint termelték ki a fákat ipari vagy tüzelési célra, más-másképpen előkészítve a fát az érdeklődő vevőknek. Ily célokra használták a hullafát is, vagyis a viharok idején kidőlt sudárokat is. Az 1824. évi örökváltság óta a lakosok joga is, hogy a közösség erdejéből juthassanak tüzelőhöz, természetesen csak azok, akik házzal rendelkező parasztok, polgárok. E téren is eligazít Kiss Lajos egyik cikke. Eszerint a fákat paticsba rakták: az 1 méter magas, 1 méter távolságban leszúrt karók között annyi helyet hagytak, hogy oda 3-4 darab vastagabb, ill. 8-15 vékonyabb, gally nélküli fa fért. Ezek egymás mellett sorakoztak: eladásuk vagy sorshúzás, vagy árverés útján ment végbe. Máskor „megjelelték" a kivágásra érett fákat, s azokat bocsátották áruba; ilyenkor a vevő gondoskodott a kivá-