Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

kerítésének sarkában, a régi Jósa-kút helyén egy felemás rekonstrukció. Tábla hirdeti a nevét, de a régi kút nem működik: az arrajárók nem tudják mit nézzenek rajta. Pedig a kút, annak idején, Jósa propagandaalkotása: apostolként hirdette, példát is adva, hogy az ásott városi kutak helyett fúrott kutakra van szükség, mert csak így nyerhető igazán jóízű és főleg egészséges víz. Sok család innen is hordatta a jóvizet: rendszeres napszámos foglalkozás a félvállon átvetett rúd két végén lévő kampóba illesztett két vederrel való szállítás. A Nyírvidék cikkírója szerint az 1890-es években, az első szódavízgyártók kizárólag a Jósa-kút vizét használhatták ilyen célra (1925. ápr. 2.). A Nyírvidék századeleji olvasói leveleinek írói féltik az odatelepülő állandóbb lakóktól az erdőt, a mai stadion és a főiskola helyén akkoriban kialakított Erzsébet liget nyugalmát, érintetlen szépségét. Mások azonban merészebben állnak ki a villasorért: ez nemcsak dísze lehet a város közvetlen környékének, hanem az ott lakók számára az erdő felfrissítő, üdítő hasznosságát is hangsúlyozzák. Giardinetto rovatában, a névtelenségbe burkolózó Pataky István törvényszéki bíró hetenként közli az ott hallott pletykákat, anekdotákat a lakók, a gyerekek és kutyák okozta „konfliktusokat", s mindig elítéli a szaporodó biciklistákat. Megjegyzem, hogy a 30-as években, amikor én is e kerékpározók közé tartoztam, akkor is ellenszenvvel viseltettek az ottlakók a magunkfajta csengettyűs kerckezők ellen. Viszont minket is meg lehetett (volna) érteni, hiszen a villasor előtt akkoriban öntötték ki aszfalttal a gyalogjárdát, márpedig a városban, akkor csak a Vay Ádám (=Dózsa György) utcának volt ilyen úttestje, - amelyen azért mégiscsak másként suhant a bicaj, mint pl. a párhuzamos Oszőlő utca dimbes-dombos útjának porában... A Sóstói úton (még jó 33 évvel ezelőtt is) villamos közlekedett, egyetlen sínpáron, ha sűrűit a járat, főleg nyaranta, egy-egy kiegészítő vágányon kitértek egymásnak a találkozó kocsik, olykor a kisvasút személy vagy tehervonatai, hogy zavartalanul folytathassák útjukat. - Nyáron azok, akiknek még nem volt szabadságuk, a reggeli villamossal jártak be a városba, délután ugyanúgy jöttek vissza. Akik viszont nyugdíjasok, vagy már szabadságukat töltik - mint az egyik Oszőlőfiiredi fürdői levélben olvashatjuk a hajdani Nyírvidékben, - egész nap csak kártyáznak,