Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

iszogatnak, egyhelyben ülnek, ügyet sem vetnek az erdő szépségeire. No, nem az asszonyokról van szó: nekik a konyhában több dolguk van, mint télen. Itt többnyire sok gyerek gyűlik össze, hogy nyaraljanak, s nemcsak kordában kell őket tartani, hanem sokkal több emberre kell főzni. Vagyis, ők, bizonyára nem pihennek. Majd csak délután, öt óra után, amikor már a nyár melegét, a napsütést felfogják a magas lombok, a férfiak is visszatértek a városi hivatalból: a keleti oldalon, az aszfaltos úton kialakul a villasori korzó, afféle promenád. A hölgyek immár elegáns toalettben, umbrellával (=napernyővel), az urak a leghódítóbb mosolyukkal sétálnak, meg-megállnak, udvarolnak, csevegnek, csudálkoznak, szörnyülködnek, pontosan úgy, mintha valóságos üdülőhelyen lennének, ahol nincs is más gondjuk... A városból a Sóstóra vezető útnak kb. a közepén volt az erdei kitérő. A neve megmaradt ma is, bár a síneknek már nyomuk sincsen. Ahol a mai buszpályaudvar és az erdei kórház található. Kissé beljebb másfél évszázada áll a Tölgyes csárda, már többször átépítve, átkeresztelve. Ezzel szemben pedig a Csalóköz: egy 1-lel, Jósa András tréfája. A villasor eddig tartott már 90 évvel ezelőtt, s akkor az ittlévő rövid, csak az Oszőlő utca végéig nyúló dülő mentén is építkezett - éppenséggel három ügyvédcsalád. Az ő megviccelésükre írta fel krétával a szélső kerítés deszkájára Jósa ezt az „elnevezést". Szerencsére az ügyvédcsaládoknak éppúgy, mint az akkori városi vezetőségünknek volt egészséges humorérzéke, mert berzenkedésre nem került sor, a város és a lakosok nemsokára már hivatalos iratokon is használták a frissen született utcanevet. De hol van már a tavalyi hó? A régi lakosok régen elporladtak, a rövid kis köz hosszú utcává nőtte ki magát, még a hajdani kemecsei (=Korányi Frigyes) utat is átszeli, két oldala pedig tele van szebbnél szebb magánés középületekkel. A Sóstói úti villák között, már az út vége felé, mindenkinek feltűnhet egy szép emeletes villa, régebbi stílusban, amelyik jóval beljebb magasodik elénk. Erről közismert egy legenda, amely szerint annak idején, a húszas évek végén valaki a fehér kerítésre szénnel ráírta, hogy Lopta-lak. 1934 óta halott mór Bencs Kálmán, a város akkori agilis polgánnestere, akiről az elmúlt évtizedekben fel-felemlegették ezt az esetet, mert hogy ő