Fazekas Árpád: Rácz István emlékezete. Forradalom Nyíregyházán - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 10. (Nyíregyháza, 2001)

Rácz István származása és erdélyi élete (1904-1927)

Édesanyja jött arra a gondolatra, hogy István is tanuljon. Előbb a falu tanítója, majd plébánosa oktatta. Ezután került Debrecenbe, majd Nagykároly és Nagyvárad piarista, illetve premontrei gimnáziumába. Középiskolai tanulmányait végül Nagykárolyban fejezte be, de az érettségin kétszer is megbuktatták, s csak harmadik nekifutásra sikerült 1924. júniusában letennie. Közben, 1924. január 7-én behívták katonának a 20. gyalogezred speciális századába (a kiképzés az Olt torkolatánál fekvő Turnu Màgurele városában történt), ahol többször megalázták. Magyar beszéde miatt 52 botütést, a regáti szokások nem ismerése következtében kardlapozás büntetést kapott, s így 3 hónap után halálos ellensége lett Nagy-Romániának. Süketséget színlelve sikerült is leszereltetnie magát. Ekkor, 1924 áprilisában Zilah város erdőmérnöki hivatalánál kapott „éhbéres"' állást, majd itt leérettségizett és Kolozsvárra ment. A kolozsvári egyetemen először az orvosi karra járt, majd 1 év után anyagi okból átiratkozott a jogi karra, s gyakornokként egy zsidó ügyvéd irodájában dolgozott. Rövidesen ezzel is felhagyott, s két évig a Rajztanárképző Szépművészeti Iskolába (románul: Schoala de Arte Trumoase) járt, a római katolikus egyház ösztöndíjával. Egy vizsga alkalmával azonban gyenge román nyelvtudása folytán nézeteltérése támadt Isac Emil nevű tanárával (Erdély művészeti főbiztosával), s el kellett hagynia az intézményt. Éppen akkor karpaszományosként (ti. a letett érettségi vizsga alapján) újból behívták katonának Zilahra, azonban nem vonult be, hanem egyszerűen átszökött Debrecenbe, ahol Imre nevű bátyja újságíró volt.