Fazekas Árpád: Rácz István emlékezete. Forradalom Nyíregyházán - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 10. (Nyíregyháza, 2001)

A cívisvárosban idegennek érezte magát (1927-1940)

A cívisvárosbon idegennek érezte magát (1927-1940) Debrecenben újból le kellett érettségiznie, s így beiratkozhatott az egyetem bölcsészeti karán a német-francia szakra. Már félév után a német helyett a magyar nyelvet vette fel. Bátyjánál, szalacsi Rácz Imrénél a „Debrecen" c. lap munkatársánál lakott, de a kosztolást egyénileg intézték. Sok nélkülözését így fogalmazta meg: „Debrecen, te szalonna és kolbász illattól terhes levegőjű alföldi város, szánalmas éhség kergette idegened voltom, mert az én köldököm nem a Basa-halmán belül vágták el. így aztán én csak gyütt-ment voltam a cívisvárosban... A ma élők, meg a jövő tanulói talán el sem hiszik, mit kellett dolgoznia annak, aki egyetemre járt és hazulról nem kapott támo gatást." Így rövid ideig volt cinkográfus tanuló a „Debreczen" c. lap nyomdájában, keramikus tanuló Krupinszky keramikusnál; alkalmi hordár, alkalmi munkás kőművesek mellett, és betűket vágott ki, illetve festett az egyetemi Olasz Intézet számára. Az egyetemen tandíjmentes volt és a menzán félkedvezményes. Az 1928-as évben: „Eljött a tavasz, leraktam a kötelező kollokviumokat és nyakamba vettem az országot. Gyalog Debrecentől Sopronig és vissza elég tisztességes utacska volt. A régi kóborlási kedvemet most kitöltöttem. Oda mentem, ahova akartam, ott háltam, ahol az este ért. Most tört ki rajtam a festési láz. Megnyílt a szemem. A kolozsvári iskola nem volt hiábavaló. Szeptember volt, mire visszatértem Debrecenbe, sok viszontagság után. Mintegy 100 db. képet hoztam a kirándulásról." Ezután kiállítást rendezett, s el is adott minden képet. Sok pénze nem maradt, minthogy a drága képrámák szinte elvitték minden jövedelmét. Mindenesetre az újságoktól jó kritikát kapott, dicsérték az üde levegőjű tájakat, és az eleven színeket. Hibát is követett el ekkor. Ugyanis az egyik bükki tájképe nagyon megtetszett Hankiss János professzor úrnak, s ő ahelyett, hogy tisztelete jeléül felajánlotta volna, azt találta mondani: „Vegye meg a Professzor Úr!" A nyegleség miatt megharagudott Hankiss professzor, s az alapvizsgán megbuktatta. u