Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

III. A Rákosi-diktatúra első szakasza (1948-1953) - 2. A kulákok elleni harc

eltávolították őket a régi típusú szövetkezetek vezetőségéből és az alakuló tszekbe sem vették fel őket. Elvették összes nagygépüket, és eleve teljesíthetetlen adó- és beszolgáltatási kötelezettséget róttak rájuk. A nem teljesítést pedig kártérítés, büntetőperek és súlyosabb esetekben akár a tiszántúli állami gazdaságokba vagy a Hortobágyra való kitelepítés is követte. Ezek ellen az intézkedések ellen megpróbáltak valamilyen módon védekezni, például földjük egy részét, vagy akár egészét önként „felajánlották" az államnak, hogy ily módon lekerüljenek a kuláklistáról. Azonban ez nem változtatott a helyzetükön túl sokat, mert úton-útfélen a propaganda azt hangoztatta, hogy „a kulák nem változik meg, a kulák nem nőhet bele a szocializmusba". A kulákgazdaságok likvidálása az 50-es évek elején volt a leggyorsabb ütemű. Nem egészen négy év alatt, 1953 közepére a gazdagparaszti birtokok száma az 1949. évi 23 %-ára, területe pedig 17 %-ára csökkent.

18 A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa 1951. február 25. - március 2a között döntő stratégiai feladattá tette a mezőgazdaság átszervezését. 1953-1954-re a szántóterület több mint 80 %-ra kívánta emelni a szocialista szektor arányát. Ez persze megalapozatlan és teljesíthetetlen célkitűzés volt. Ugyanakkor a párthatározat megerősítette a kulákok elleni harcot, felgyorsította likvidálási folyamatukat, hiszen a kulákkal, mint tsz taggal nem számolt a párt politikája. A cél a gazdasági tönkretételük, ellehetetlenítésük volt. Ehhez minden eszközt felhasználtak. Ekkor már minden hibáért, a mezőgazdasági munkákban tapasztalható lemaradásért őket hibáztatták. Az újságok durva kifejezésekkel illették őket, például „vérszopó", „elvetemült, aljas gazember". Vizsgálódásaim során számos olyan dokumentum akadt a kezembe, amelyikben a tanácsi vezetőket arra utasítják, hogy írassák össze, hány olyan gazdálkodó volt 1950. augusztus l-jén akiknek földterülete a 25 kh.-t, vagy a tiszta jövedelme a 350 aranykoronát meghaladja, illetve hány olyan gazda van, aki földjét az államnak felajánlotta, s emiatt a következő gazdasági évben a kulákhatár alá fog kerülni.

19 Az egyesített megye 12 járásában 1949 végén tételes felmérés készült a 25 kh-nál nagyobb területű gazdaságokról. Ezek azok, amelyek a szövetkezetesítés megkezdése óta fokozott terheket viselnek, beszolgáltatási, adózási kötelezettségük folyamatosan nő, velük szemben a törvénytelenségek egész sorát követi el a hatalom. A kulákká nyilvánított Mozga Sámuelt Ibrányban egyik napról a másikra kiköltöztetik a lakásából népes családjával együtt. Új lakásként egy gazdasági melléképületet jelölnek ki számára, a régi lakásából pedig tsz-irodát alakítanak ki. Kertjéből még a szőlőt is kivágják, mert a szekerek, egyéb gazdasági eszközök számára ott alakítanak ki telephelyet. Az ugyancsak kulák Uray 18 Magyarország gazdaságtörténete..., 1997. 540. o. 19 SZSZBMÖL, XXIII. 372. 2. doboz