Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)
II. A koalíciós időszak mezőgazdasága - 2. A régió mezőgazdaságának helyzete (1945-1948)
Az új gazdák igyekeztek megművelni minden talpalatnyi földet. Az 1945-46 őszén és telén bevetett földterület már elérte az utolsó békeév, az 1938-as esztendő 95 %-át. A vetőmagot a saját maguknak szánt élelemmel pótolták, és inkább éheztek, de a földet bevetették. A vetőmaghiány problémáját jól jelzi, hogy a Ny írbaktai járásban még 1947-ben is csupán 600 kh-ra volt elegendő belőle, noha a szántóterület 5 000 kh volt. 17 Az igavonó jószág hiányát a parasztember a saját erejével pótolta. Nem volt ritka az olyan szántás, ahol a férfi húzta, az asszony tolta az ekét. Amíg a háború előtt egypár lófogatra 13 kh megművelése jutott, a háború után ez 53 kh lett. A megnövekedett termelési kedv és akarat azonban az objektív nehézségeken nem tudott úrrá lenni. A tőkehiány nemigen pótolható az emberi akarattal. Ezzel tisztában volt a megye és az ország vezetése is, ezért már 1945 végén 4 milliárd pengő kedvezményes hitel-lehetőséget biztosított a mezőgazdaságnak. 18 Ebből több mint 100 millió jutott volna az akkor még két különálló megyének, Szabolcsnak és Szatmár-Beregnek. A hitelt főként az agrotechnika és a mezőgazdasági gépek beszerzésére szánták, de a hatalmas infláció hónapok alatt elsorvasztotta a lehetőséget. A stabil forint bevezetése után, 1946 augusztusától a mezőgazdaság fejlesztésre szánt hitelek már javítottak valamit a helyzeten. Ugyanakkor a támogatás nagysága messze elmaradt az ipar támogatásától. Eves viszonylatban annál 5-6-szor kevesebb volt. A koalíciós időszakban mindvégig elemi gond volt a művelési eszközök hiánya. Ennek ellensúlyozására a kormány létrehozta a gépállomások hálózatát. Az első gépállomások Szabolcs megyében Balkányban, Demecserben, Kisvárdán, Nagyhalászban, Ujfehértón és Büdszentmihályon (Tiszavasvári) jöttek létre. Szatmár-Bereg megyében Fehérgyarmat, Mátészalka, Tiszaszalka és Gulács voltak az első telephelyek. A szervezetlenség miatt azonban nem tudtak igazán javítani a gondokon. Előfordult, hogy a gépek utaztatása egyik községből a másikba többe került, mint maga a munka. A rendkívüli helyzetben a kormány a mezőgazdasági termelés minden mozzanatát igyekezett szabályozni. Rendeletek írták elő, hogy milyen arányban kell a növényeket termelni. Kötelezték a gazdákat a föld megművelésére, a műveletlen területéit büntetés járt. Akinek csak egy igás állata volt, szántáskor össze kellett fognia másokkal, hogy a talajmunka megfelelő minőségű legyen. A mezőgazdaság talpra állását nehezítette, hogy az 1945, 1946, 1947-es években rendkívüli szárazság volt. Olyan, amelyre 50 éve nem volt példa. A Nyírség homokján kiszáradt a búza, ökölnyi cukorrépát ástak a nyírbogdányi 17 SZSZBMÖL, XXIV. 201-202. doboz. 18 Magyarország gazdaságtörténete..., 447. o.
