Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

II. A koalíciós időszak mezőgazdasága - 2. A régió mezőgazdaságának helyzete (1945-1948)

2. A régió mezőgazdaságának helyzete (1945-1948) A háború befejeződése után a kormányzatnak a termelés beindítására, a háborús jóvátételek fizetésére, a közigazgatás helyreállítására csak egyetlen eszköze volt: a szinte fedezet nélküli bankjegykibocsátás. Egyre nagyobb mennyiségű papírpénz került forgalomba, ám ennek árufedezete rohamosan csökkent. Ez a folyamat hiperinflációhoz vezetett. A stabilizáció rövidesen elkerülhetetlenné vált. A stabilizációs programot az MKP dolgozta ki és a többi párt is elfogadta. A program alapvetően az értékálló pénz megteremtését célozta és főként belső erőforrásokra támaszkodott. Sikeréhez az is hozzájárult, hogy a Szovjetuniónak fizetendő jóvátételt átütemezték és a Magyar Nemzeti Bank nyugatra hurcolt 30 millió dolláros aranykészlete visszakerült hazánkba.

16 A pénz értékállóságát azonban főként a megfelelő árufedezet, árukészlet biztosította, melynek megteremtése a magyar népre várt. Ezért a mezőgazdaságban, a parasztság számára fokozódtak a beszolgáltatási követelmények és a beszolgáltatási kötelezettséget szinte minden terményre kiterjesztették, sőt természetbeni adózásra kötelezték a közszükségleti cikkeket gyártó üzemeket is. A szigorú jegyrendszer bevezetése is a felhalmozást szolgálta. Új bér- és árrendszert léptettek életbe. A béreket a háború előtti szint felében állapították meg. A mezőgazdasági árakat központilag szabályozhatónak vélték, így az ipari termékek árát a mezőgazdasági termékek árához viszonyítva a háború előtti szinthez képest 40-50 %-kal magasabbra emelték, ily módon igen szélesre nyílt az agrárolló, amely a parasztokat hátrányos helyzetbe hozta. A tárgyalt időszak adórendszere erősen terhelte a lakosság minden rétegét. A parasztság számára súlyos terhet jelentett a természetbeni földadó és a szintén természetben fizetett 20 %-os őrlési vám. A földadót még közvetlenül a stabilizáció előtt megnégyszerezték, ami azt jelentette, hogy minden kataszteri tisztajövedelem után 4 kg búzát kellett beszolgáltatni a parasztoknak. Láthatjuk, hogy a háború előttihez képest nőttek a parasztság adóterhei. Egy 3 kh-as gazda 17-50 %-kal nagyobb terhet viselt Szabolcs, illetve Szatmár-Bereg megyében, mint a háború előtt. Az új gazdasági rendszer működését csak a szigorú, a gazdaság egészére kiterjedő ellenőrzés és irányítás biztosíthatta. Az elkövetkezőkben nézzük meg, hogyan élte meg az ország és mindenek előtt a megye parasztsága ezt a periódust, amely a megye mezőgazdaságában is meghatározó volt a fejlődés, a kibontakozás további lehetőségeit illetően. Kétségtelen, hogy az 1945-ös földreform jelentős pozitív hatása részben ellensúlyozni tudta a háborús károkból eredő hátrányokat. Az 1-2 holdas gazdaságokat a földjuttatással életképesebbé tette, legalább annyira, hogy önellátókká váljanak. 16 Magyarország története, 1971. 507. o.