Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

I. A régió mezőgazdasága 1945-ig - 4. A földreform és az agrárium a Horthy-korszakban

volt az átlageredmény. A tengerit nagy mennyiségben szeszfőzésre is felhasználták. Nehéz lenne tehát az előbbi adatokból arra következtetni, hogy egyáltalán növekedett-e a megyében a takarmányként felhasznált tengeri termés. Tény viszont, hogy a terület és a termésátlag is folyamatosan növekszik. Kukoricafosztás az 1900-as években A megye egyik jellemző növénye a burgonya volt, általában a tengerivel azonos területen vetették, katasztrális holdanként 35-40 q volt az átlagtermés és csak 1940-194l-ben érték el a 60 q-át. Ha figyelembe vesszük, hogy ebből volt a legnagyobb méretű a külföldre és a fővárosba való szállítás és azt, hogy ez volt a leginkább népélelmezési cikként nyilvántartott termék, akkor ezzel a fejlődéssel nem lehetünk elégedettek. Az ipari növények köréből a cukorrépa vetésterülete 1923-ban 4 214 kh és az átlagtermés 67 q volt, 1930-ban 9 119 kh és 80-90 q, 1940-ben 10 134 kh területen 120 q.

34 Ezek a számadatok egyértelműen fejlődést jeleznek, az eredmény csaknem megkétszereződött, a megye cukorrépa termelése mégis az utolsók között maradt. A mezőgazdasági termelés fellendülésének éveiben a 20 kh alatti paraszti kisbirtokon 1926-1929 évek között növelték a búza vetésterületét, és intenzívebb átlageredményt értek el, de a nagybirtok átlageredményeit nem tudták produkálni. Hasonló volt a helyzet a rozs, az árpa, a zab, a tengeri, a burgonya és a cukorrépa termelésben is. A 20 kh alatti kisbirtok nem volt versenyképes a nagybirtok termelési eredményeivel szemben. 34 SZSZBMÖL, IV. B. 404. XIV. 204/1923.