Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

I. A régió mezőgazdasága 1945-ig - 3. A mezőgazdaság kapitalista fejlődése 1867-1919 között

azaz a legelő. A földet csak harmadában adta az uraság, de csak annak, aki ezért itt napot szolgált. Az aratás 15-16-od részben történt. A napszám tavaszszal a férfiaknak 40-60 krajcár, kaszálásért 70-80, de a nők és a fiatalok csak 25-30, ill. 35-40 krajcárt kaptak.

17 A béresek pedig vasárnap is kénytelenek voltak szolgálni. Az uradalmi cselédek, sőt a konvenciós dohányosok — főként geszterédiek, szakolyiak, — helyzete is folytonosan romlott a századforduló végéig. Egy-egy család heted-, tizedmagával élt ebből a jövedelemből, s még ebből is fizetniük kellett az egyházi adót. Elismerték az adófizetési kötelezettség jogosságát, de sokallták „a fent nevezett zsarnokságokat", kérték a „ Minisztériumi hatóságot Méltóztassanak ezeket megítélni és a szegény földművelőket is párfogás alá foglalni". Aláírta 38 férfi Vaján. A századvégi agrárszocialista megmozdulások politikai következményei voltak az előbbiekben leírt eseteknek, ezen túlmenően azonban nem szolgálta az agrártermelés fejlődését, sőt akadályozta, visszahúzta azt.

18 A századfordulón az akkori Szatmár megyében haszonélvezettel, hitbizománnyal és további korlátolt forgalmú birtok megkötéssel akadályozták a földvásárlást, birtokmozgást. Az ilyen kötöttségek mennyisége 50 %-kal emelkedett. Ettől valamivel több volt Szabolcsban és kevesebb Bereg megye Tiszaháti járásában, Vásárosnamény környékén. A középgazdaságoknál kisebb mértékben, a nagygazdaságnál (1 000 kh felett) nagyobb volt a kötöttség, az előbbinek kétszeresét is meghaladta.

19 A parasztságnak csak mértéktelen erőfeszítések árán sikerült valamennyit megszerezni a nagy ellenfél, a közép- és nagybirtokból, 9-10 kh-s parcellákban, de a birtokarányokat ez nem változtatta meg. Szabolcsban 20 uradalmi birtok (3-50 ezer kh) 176 ezer kh-t, az összes terület 22 %-át, 105 nagybirtok (1-3 ezer kh.) 216 ezer kh-t, 27 %-ot, 636 középbirtok (100-1 000 kh.) 162 ezer kh a 21 %-ot és a 31 294 kisbirtok (1-100 kh.) 246 ezer kh-t, 30 %-ot birtokolt.

20 Szabolcsban a nyári munkaidényt kivéve mindig volt elegendő munkás és munkája is a mezőgazdaságban dolgozóknak. Aratáshoz azért volt szükség többek között idegen munkaerőre, mert minden évben június második felétől július első feléig esős idő volt, ezért az aratásra optimálisan két hét jutott. A kisparaszti réteg a saját munkája mellett napszámot, szakmánymunkát vállalt, mert magukéból nem is tudtak volna megélni. A szabolcsi birtokosok magasnak vélték a cselédbéreket, a szatmári birtokosok a kivándorlásban vélték a magyarázatát annak, hogy nagy lett a munkáshiány és a munkabérek a századelőn kétszeresre ugrottak. A kopár legelőterületekből és a feltételes két éves ugarföldekből kezdték kihasítani a szőlő és gyümölcs telepítések területeit. Ez volt a belterjes gazdálkodás lehetőségének egyik módja. A szatmári szőlőhegyeken termelt borok 17 Uo. 83.0. 18 Uo. 85.0. 19 Magyarország vármegyéi és városai. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu, Budapest, É.N. 262. o. 20 Uo. 305. o.