Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)
VII. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése (1957-1961) - 2. A kollektivizálás évei (1958-1961)
gazdálkodási lehetőségekkel és reménykedtek, de nyugtalanok is voltak a jövőt illetően. Nem is olyan sokára az is kiderült, hogy nyugtalanságuk nem volt alaptalan. Az Agrárpolitikai Tézisek ugyanis rövid életűnek bizonyultak. 1958 nyarára a magyar agrárpolitikában jelentős módosulás következett be. A pártvezetés úgy határozott, hogy a mezőgazdaság átalakítását viszonylag rövid idő alatt be kell fejezni. A meglehetősen hirtelen jött irányváltozásnak talán egyik oka az lehetett, hogy Magyarország nem akart lemaradni a környező országok eredményeitől a mezőgazdaság kollektivizálását illetően. Bulgária 1958 őszén már be is fejezte az átszervezést, Csehszlovákiában 75 %-os, Romániában 55 %-os volt az arány, de mi még az albánoktól is le voltunk maradva. 14 2. A kollektivizálás évei (1958-1961) Az MSZMP KB 1958 decemberi ülésén döntött e fontos témában és ezután szinte azonnal megindultak az átszervezés előkészületei. Több különböző kollektivizálási program készült el. Dögei Imre és kollégái például a kollektivizálás mielőbbi megkezdését és a befejezés meggyorsításátjavasolták. A gazdaságpolitikusok nagy része tíz-húszéves távlatban gondolkodott, s a kellő feltételek megteremtését tartotta fontosnak. Voltak olyanok is, akik az egyéni gazdálkodás mellett álltak. A vitából az a csoport került ki győztesen, amely a kollektivizálás meggyorsítását tűzte zászlajára. 15 A hatalmas munkát a párt és állami vezetés igyekezett sokoldalúan előkészíteni. Meghatározta azokat a személyi és tárgyi feltételeket, amelyek a szervezést segíthetik. Igyekezett minden eszközzel vonzóvá tenni a kollektív gazdálkodást, felvonultatva a propaganda számtalan formáját. Valóságos csata volt ez a fegyvertelen magyar parasztság és a nehéztüzérséggel támadó hatalom között, melynek kimenetele nem volt kétséges! A kormány a sikeres szervezés érdekében egy sor intézkedést hozott. Csökkentette a termelőszövetkezetek adóját, ugyanakkor a középparasztokét felemelte. Bevezette az öregségi segélyt (járadékot), a tsz-tagok nyugdíjjogosultságát. A belépő tsz-tagoknak 1 kh háztáji föld meghagyását engedélyezte. Bevezette a földjáradék intézményét, vagyis a bevitt föld után a tulajdonos évente egy összegben szerény járadékot kapott. A konkrét szervezést 1958-59, 1959-60, és 1960-61 telén az agitátor brigádok, úgynevezett népnevelők végezték, százával rázúdulva egy-egy falu lakosságára. Mivel a párthatározat szerint az átszervezést rövid idő alatt be kellett fejezni, ezért nemigen lehetett szó a fokozatosság és az önkéntesség 14 Uo. 366. o. 15 F. P. Naki az agrárpolitikai tézisekről szólva helyesli azt a döntést, mely a szövetkezetesítés meggyorsítását határozta el. Ma már jól bizonyítható, hogy ez súlyos hiba volt. Lásd O. fi. HaKy: floöefla couHajiH3Ma b BeHrepcKOM /lepeBHe. KneB, 1979. 60. o.
