Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)
VII. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése (1957-1961) - 2. A kollektivizálás évei (1958-1961)
elvének maradéktalan betartásáról. Mindemellett a fizikai kényszer alkalmazására a korábbiakhoz képest ritkábban került sor, a meggyőzés eszközei között inkább a lelki terror volt a gyakoribb. A Kádár-kormány azt remélte, hogy az átszervezést sikerül úgy megvalósítani, hogy az ország mezőgazdasági termelése nem csökken, sőt inkább nő. A tsz-ek megszilárdítására az állami költségvetésből évről-évre nagyobb részt különített el. Folyamatosan nőtt a tsz-eknél a beruházásokra eső hitelfolyósítás is. Ez Szabolcs-Szatmár megyében az 1957. évi 195 millióval szemben 1958-ban 590 millióra emelkedett. 16 A szervezés 1958 januárjától Szabolcs-Szatmár megyében is nagy erőkkel megindult. Egy-egy község átszervezésén 40-160 fős népnevelő brigád dolgozott. A népnevelők eredeti foglalkozásukat tekintve pedagógusok, pártmunkások, tanácsi hivatalok dolgozói, gépállomások, gyárak munkásai. A brigádok vezetői megyei, vagy járási tanácsi, vagy minisztériumi, esetleg pártközponti káderek, akiknek időről-időre részletes jelentést kellett készíteni a szervezés állásáról. A megyei vezetés pedig havonta tájékoztatta a Központi Bizottságot, személy szerint Fehér Lajost az elért eredményekről. A népnevelők egy része úgynevezett „fejlesztő brigád" volt, ennek a feladata az új tagok beszervezése. Őket követte a „megszilárdító brigád" amelyik a megalakult tsz-ek megsegítését végezte. Végül egy-egy kádert osztottak be a tsz. patronálására. A népnevelők száma a három esztendő alatt szükség szerint változott, 1961 januárjában 38 brigádban 4500 népnevelő agitált SzabolcsSzatmár megyében. Néhány példa az egy településen egy időben működő népnevelő brigád létszámára. Anarcs 60 fő, Rakamaz 90, Pátroha 40, Buj 168, Rohod 65, Bököny 50, Nyírbátor 100, Vencsellő 169, Tiszabercel 75 fő. 17 A létszám persze hónapról-hónapra változhatott, hiszen a népnevelőket könnyű volt átcsoportosítani egyik faluból a másikba. A megyei kollektivizálási tervben voltak úgynevezett súlyponti községek, ezeknek a szervezésére különös gondot fordítottak, itt esetenként több száz agitátor járta a házakat. A kampányszerű szervezés beindulásakor a megye falvaiban felvásárlási láz kezdődött. Aki csak tehette, nagyobb mennyiségű sót, cukrot, zsírt vásárolt, de megnőtt a kereslet a ruhaneműk, háztartási gépek iránt is. Ugyanakkor aki csak tehette, túladott a jószágain, háziállatain. A vásárokon rengeteg lovat, sertést, szarvasmarhát kínáltak eladásra, vevő azonban csak nagyritkán akadt, hiszen mindenki sejtette, hogy a jószágok a közösbe kerülhetnek. Nem volt kereslet többé a föld iránt sem, nem volt befektető, aki a pénzét kockáztatni akarta volna. Amikor a forradalom után a Kádár-kormány ter16 SZSZBMÖL, XXXIII. 2. MSZMP Arch. 1. f. X/17. o.e. 17 Uo. l.f. X/2. o.e.