Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)
Pál Antal Sándor: A csíkiak viszontagságai 1916-ban
már menekülni nem tudó dicsőszentmártoni asszonyokat és lányokat, és délelőtt útnak indítottam ezt a szomorú menetet Kolozsvár felé... Hazatérve irtózatos kép tárult szemeim elé. Az egész Kisküküllő tere Borzastól a Küküllőig egy óriási menekült tábor képét nyújtotta. Az egész nagy térségen a menekültek ezrei táboroztak. Az idő kezdett már erősen hüvösülni. A szegény székelyek átadták az átvételi bizottságnak sertéseiket, marháikat, lovaikat, szekereiket, vagy eladták kéthárom koronáért vagy feltüzelték, a kerékagyat kéménynek használva. Betegek, gyermekek haltak el, akiket az út szélén hevenyészve beföldeltek. Síró gyermekek, jajveszékelő asszonyok, bőgő, éhes állatok mindenfelé. így várták a menekülők a nap-nap után érkező vonatokat, hogy elszállítsák őket. A legtöbb azonban szekereken tovább folytatta útját Kolozsvár felé, oly nagy számban, hogy az országút még hetek múlva is éjjel-nappal tele volt menekülőkkel. Ez a kép volt úgyszólván egész Erdélyben hónapokig látható, mert a román offensiva gyors visszaverése után, a menekültek kezdtek újra hazavonulni. Minden állami és közigazgatási élet megállott, vagy csak a legnagyobb nehézséggel működött. Megmérhetetlen kárt okozott a menekülés Erdély lakosságának." 44 Amint a fenntebbiékből is kitűnik, a menekülés első szakaszában a hatóságok nehezen tudtak a helyzettel megbirkózni. A nem várt nagylétszámú tömeget képtelenek voltak megfelelően ellátni és irányítani. Tájékozódás végett a belügyminisztérium szeptember 1-én táviratilag kért felvilágosítást a kialakult helyzetről, mivel a menekülőket a vasúti közlekedési nehézségek miatt a részükre eredetileg kijelölt törvényhatóságok helyett másfelé szállítják, és az együvé tartozók sokfelé elszélednek. 45 Ugyanakkor a menekültek hollétének felmérésére és nyilvántartásba vételére Vöröskereszt egyleti tudósító irodát állítottak Pekri Géza: Visszaemlékezések Dicsőszentmárton múltjára. Cluj (Kolozsvár), 1936. 20-21. p. 45 Uo., 2796/1916. sz. (15257.1. sz. távirat)
