Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)
Pál Antal Sándor: A csíkiak viszontagságai 1916-ban
fel. Szeptember 4-én a belügyminiszter táviratban tudatta dr. Bernádyval, hogy a román betörés miatt az erdélyrészi határszéli vármegyékből a lakosság tömegesen menekült. Megfelelően gondoskodtak a menekülőknek az e célból kijelölt törvényhatóságok területére való irányítása, elhelyezése és ellátása felől. Sokan azonban nem a kijelölt helyekre, hanem az ország más részeibe utaznak, és oda váratlanul érkezve, sokszor még a költségeket viselni képes egyének is hosszabb időn át hajlék és ellátás nélkül maradnak. 47 Marosvásárhelyen szeptember folyamán állandó jelleggel nyolctízezer menekült tartózkodott. Fogadásuk, ellátásuk és mihamarabbi továbbirányításuk a városra hárult. Még 1916. szeptember 29-én is 7943 egyén tartózkodott ott: Csíkból 5939, Háromszékből 1165, Maros-Torda megyéből 156, Udvarhelyről 562, Brassóból 21. 48 A menekülés során állandó gondot, feszültséget és vesződést okozott az állatállomány mentése, illetve értékesítése. A földmüvelődési minisztérium augusztus 31-én felvásárló bizottságok létesítését rendelte el. 49 Felállítottak tíz állatátvevő állomást, éspedig Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Segesváron, Székelyudvarhelyen, Dicsőszentmártonban, Medgyesen, Gyulafehérváron, Nagyenyeden, Marosilyén és Tordán. Ez utóbbit áttették Marosludasra. 50 Az állatátvevő bizottságok szeptember 4-5-én kezdték meg működésüket. Egységárként egy ökörért 4 koronát, tehénért kettőt fizettek. Ezen alacsony árak ellen fellépett dr. Bernády György marosvásárhelyi főispán. Véleménye szerint az árak a román háborút megelőző forgalmi árakhoz hasonlóak kell, hogy legyenek. Ellenkező esetben a jelzett ármegállapítás oly színűnek tűnnék fel, mintha a menekülés által amúgy is szomorú helyzetüket még vigasztalanabbá tenné, és szorultságukat lelketlenül kihaszUo., (4838. res/1916, szept. 1. sz.) Mv. hely Ivt. Főispáni iratok, 2829/1916. sz. Uo., (válasz az 5100. res/1916. szept. 17-i táviratra) Uo., 2750/1916. sz. Uo., 2804/1916. sz.