Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)

Pál Antal Sándor: A csíkiak viszontagságai 1916-ban

megye) hányódott 1916. december 12-ig, ahol itt-ott találta híveit szórványosan." Gyergyó többsége a Bucsinon keresztül menekült el. Erről az alfalvi plébános tudósít: „A menekülésre kiadott irány a Bucsinon keresztül Parajd volt. Remete, Ditró, Szárhegy, Szentmiklós, Tölgyes, Békás, Csomafalva mind Alfalun keresztül menekültek. (A többiek Újfalutól lefele Udvarhelynek tartottak.) Hétfőn, kedden, szerdán anynyira tele volt a tenger szekérrel Alfalu, hogy egyik a másiktól mozdulni se tudott. E három napnak éjjele-nappala tele volt az iszonyú zajjal, lármával. A szekerek egymás mellett a sánc szélétől a sánc széléig álltak az úton, s a hátsó szekerek rudukkal az előzőkön voltak. A Bucsin aljától vissza az alfalvi piactérig, aztán még visszább a szárhegyi és a szentmiklósi úton a menet úgy gyúródott. Marha, majorság, sertés stb. hol a szekéren, hol a szekér után kavargott a rettenetes menetben. Belesírt a gyermek, sok szekérről egy rakásban. Jajveszékelt az asszony, sírt, kesergett. Mindenki menni, sietni akart. Mozdulni senki se tudott, vagyha igen, hosszabb várás után egy-egy lépéssel. Szeptember 1-én, pénteken illetőleg a rávirradó éjjel 1 órakor jöttek vissza Szent Miklósról a trénszekerek, mert a Gyilkostónál az a maroknyi katonaság állását az oláh csordával szemben elejtette... A trénszekerek két főhadnagya szombaton délebédre szívesen látott. Tehát együtt ettünk. Az egész délebéd csak ezzel telt el: a tisztelendő urak legjobban teszik, ha még ma elmennek, mert a helyzet nagyon bizonytalan.. Parancs szerint nekünk is kész kell lennünk minden percben a folytatólagos visszavonulásra, hangoztatta a trén-parancsnokság. Én még vasárnap misézni akartam annak az egynehánynak, akik a Mária harangszót is az este elsírták. Aszisztálni ajánlkozott a két kolCsíkmadaras, 113. p.