Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)

Pál Antal Sándor: A csíkiak viszontagságai 1916-ban

át indultak nyugat felé. A Csíkszeredát Székelyudvarhellyel összekötő országutat pillanatok alatt ellepte a menekülők áradata. Az első udvarhelyi település, amelyet útjuk során érintettek, Szentegyháza volt. „Eddig is szenvedtünk — olvashatjuk a helység História Domusában — de most a kálvária véres útjára kell lépnünk. Közvetlen közelben a baj. A székelyföld kiürítése, a menekülés csordultig tölti a keserűség poharát. Még bizakodunk, hátha katonáink útját állják az orv támadóknak. Csík megye jön; a ruhákkal és élelemmel megrakott szekereket síró asszonyok és gyerekek kísérik, bús aggok vezetik állataikat. Forgalom torlódása, rendetlenség a hajtásban, az állatok bőgése, hajtók kiabálása mélységes fájdalom érzetével tölti el a lelkeket. A honmaradás reménye csökken, készülődnek, tervezgetnek, tanácskoznak, menjünk vagy ne menjünk? Élelmiszert vigyünk-e inkább vagy a ruhaféléket mentsük? Hiszen az efféle portéka méregdrága. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak mindenkit."

37 A Felcsík felső részét képező „hatközség" és a Gyergyói medence felső részének falvai a két medence vízválasztóján át, a Libán tetejéről Zetelakán keresztül ereszkedik le Udvarhely megyébe. Az útnak ezt a szakaszát a csíkmadarasi plébános-esperes örökítette meg: „Egymást érték a szekerek a köztük hajtott állatokkal, itt-ott összetorlódva, hol egy-egy kis lárma fejlődött ki. Nagy bajjal kijutottunk a Libán tetőre, hol már százával állott a szekér, itt-ott kikötve. Az emberek gondolkoztak a tennivalóról. Itt ültünk 2-3 napig, amikor biztos hírt kaptunk arról, hogy a románok már benn vannak Csíkban. Az emberek egy része elindult Zetelakán keresztül Udvarhelynek, a más része az erdőn keresztül vissza Madarasra, s így sokan visszatértek a hitközségbe, kiket még szaporított azoknak a száma, kik az erdőre menekültek volt... Balló plébános Kolozsvár, Debrecen, Nyíregyháza, Kiskörén (Heves Ábrahám, 59. p.