Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)

Pál Antal Sándor: A csíkiak viszontagságai 1916-ban

Ugyancsak Mihály József írja, hogy a menekülők számára vonat csak szeptember 29-ig állt rendelkezésre. Az utolsó szerelvény Gyergyószentmiklósról aznap este 7 óra tájban futott ki. Ezután a hadvezetőség a vasúti berendezéseket megsemmisítette, és a szénkészletét felgyújtotta.

31 A menekülés lefolyásának története még feltáratlan. A különböző, többnyire kéziratban maradt feljegyzésekben inkább epizódok, részesemények találhatók. Levéltári kutatásaink során sikerült e kérdésben valamelyest előbbre lépnünk. Az események részletesebb feltárása és átfogó feldolgozása azonban a kutatás további feladata marad. A hadi események nem az előre elgondoltak szerint alakultak. A sokáig komoly ellenállásba nem ütköző román csapatok nemcsak a határ mentét szállták meg, hanem beljebb fekvő, sokkal nagyobb területet, aminek következtében a menekültek számára előre kijelölt vidékek is kiürítendőkké váltak. A körülmények arra kényszerítették a kormányt, hogy a határmenti menekülőket Erdélyen kívüli magyarországi területek felé irányítsa. Maros-Torda megye keleti része és Udvarhely megye is menekülni volt kénytelen. 1916. augusztus 29-én Szász József, Maros-Torda megyei főispán azt táviratozta a belügyminiszternek, hogy: „Ma délután Maroshévízre jöttem, hadszíntér közelsége miatt evakuálás megtörtént és a lefelé szomszédos községekben is folytatólag elrendeltetik. Visszamaradt lakosság hangulata nyugodt."

32 (Azon nem is lehet csodálkozni, mert többnyire a faj testvéreiket váró románok voltak!) Még Marosvásárhely nevezetes értékeinek a biztonságosabb helyre menekítésére is sor került. 1916. augusztus 31én a magyar királyi vallás és közoktatásügyi miniszter 11 399. sz. rendeletével tudatta Szász József főispánnal, hogy Radies Jenő miniszteri tanácsost, az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum igazgatóját Maros m. lvt. 1/1916. 4.