Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)
Pál Antal Sándor: A csíkiak viszontagságai 1916-ban
hogy az utazási igazolványokat kérők száma hirtelen megnőtt. „Kutatva a nyugtalanság okát — írja — arra jöttem rá, hogy az alsóbb néposztály, különösön a Máramarosból ide özönlött zsidók, látva azt, hogy a község értelmisége, az intelligens elem csomagol és ingóságait küldi az ország belsejébe, ebből a maga kötelességére következtet, és szintén igyekszik amit lehet megmenteni. E semmiképpen kellően el nem ítélhető rossz példával szemben, amit sajnos épp azok adnak, akiknek az ellenkezőjét kellene tenniök, és akik után a nép elindul, hiába való minden ékesszólás és erély. Ezek folytán tisztelettel kérem 29 Méltóságodnak további intézkedését." A lakosság egyébként élte a maga megszokott életét. Nem sokat tudott a fejleményekről, a rá váró kálváriáról. Ha tudott is, biztonságban érezte magát. A mozgósításra és menekülésre nem készült fel. A gyors menekülésre való hivatalos ösztökélés csak a támadás hírére történt meg; ami az előbb jelzett fejvesztett futásba torkollott. Erről a légkörről írt Mihály József, Gyergyószentmiklós rendőrkapitánya 1916. szeptember 27-én dr. Bernády Györgynek küldött részletes beszámolójában: „Gyergyószentmiklós város területén a román hadüzenet augusztus 27-én, vasárnap az éjjeli órákban jutott nyilvánosságra. A hír vétele lakosságunk körében egyelőre nem idézett elő nagyobb izgalmat, mert vidékünknek természeti fekvése és a július óta Gyergyóba felvonult katonaság fokozta bizalmunkat az iránt, hogy Románia felöl a veszély nem következhetik be meglepetésszerüleg. Feltevésünkben azonban szomorú csalódás ért, amennyiben hétfőn, augusztus 28-án reggel 8 órakor a városunkban székelő császári királyi 61-ik gyalog hadosztály parancsnoksága kiadta rendelkezését a városunk azonnali kiürítésére. A rendelet a város területén kihirdettetett, amire a lakosság fejét veszítve pánikszerüleg kezdett menekülni. A keletkezett zűrzavart leírni képtelen vagyok..." 30 Uo., 129. res/1916. Mv. hely lvt. Főispáni iratok, 3246/1916.
