Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)

Pál Antal Sándor: A csíkiak viszontagságai 1916-ban

Semmit sem sejtett. Nyugodt volt egészen... Aztán jött egyszer mégis egy rémséges hír. Összekavart mindent. Az emberek lelkére sújtott kegyetlenül. Ömlött a könny az arcok simaságán épp úgy, mint annak ráncain. Jajgatott mindenki. Futott. Szaladott. Csomagolt. Rejtett. Temetett. Vitelre készített úgy, amit e sohasem érzett, kiszabott percekben éppen csak lehetett... Ez a hétfői reggel a lakosságot egészen elrémítette. Már az éjszaka (vasárnapról hétfőre virradó éjszaka) a határon megtörtént a nagy baj. Az oláh becsapta a magyar kormányt egészen s orvul reánk tört. A támadás első tüzes hangja ebbe az éjszakába gyúlt bele először. A gyímesi vonatot, mikor kéredzkedett a határon, beengedték. Aztán tűz alá vették az álnokok és jellemtelenek. A mozdonyvezető fejét nem veszítette el. Ellengőzzel a vonatot visszanyomatta. Közben megsebesült. Amint beszélték, egy pár életben is esett halál. A határszéli lakosság éjszakának idején felriadva leírhatatlan fejvesztés és jajveszékelés között futott úgy, mint abban a pillanatban volt. Tölgyesi öreg plébános, Balog Lajos, ágyából szaladt ki, csak azt hozván magával, amit hátára vehetett. A szegény öreg útjából vissza akart fordulni plébániájához, de nem engedték meg. Nagy gyalog útja után újból vissza kellett térnie falujától. Ott maradt minden. A békási plébános, Ferencz Sándor, volt alfalvi káplán talárist s kabátot [Gyergyó] Szentmiklóson vett magára. Mi itt Alfaluban a rémhírt napfeljöttekor vettük kézhez... A hír megrémített mindenkit. Azt az óriási felfordulást, felsírást, amely betöltötte a község ellepett utcáit, nem lehet leírni. A kocsmagőzös elöljáróság cselekvésre képtelen volt. Futott, szaladt mindenki. Pakolt, ásott, rejtett mindenki, amit csak lehetett. Már délelőtt telni kezdett a nagy út...