Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

d/ A mátészalkai „Szent Anna" Római Katolikus Szeretetház A mátészalkai római katolikus szeretetház is a nagy gazdasági válság idején, 1930-1931-ben létesült. A Szociális Misszió Társulat állította fel, és üzemeltette az ínséges évek alatt. A berendezési költségekre 200 Ft-ot fordítottak. Az ápolás alatt álló szegények száma általában 5-6 fő volt. 931 Csupán néhány évig üzemelt. A szatmári régióban lévő 4 járás közül, háromban egyházi kezelésű, idős állampolgárokat gondozó szegényház működött. Községek által fenntartott szegényház a trianoni határon belüli településeken nem létesült. Szabolcs vármegyében Kisvárdán, Nyíregyházán és Polgáron működött egyházi kezelésű szeretetház. e/ A kisvárdai Római Katolikus Szeretetotthon A kisvárdai Római Katolikus Egyház 1937-ben megvásárolta a kétes hírű volt vendéglő épületet (Rákóczi u. 33.), és meghívta Egerből a Ferencrendi Szegénygondozó Nővéreket, hogy az itt létesítendő szeretetházban rájuk bízza a településen élő elhagyott, idős emberek gondozását. Az épület megvásárlásához a kormányzóné 10 000 P, a belügyminiszter pedig 5000 P-vel járult hozzá. Létesítését Dr. Szabó Károlyné szül. Mikecz Magdolna kisvárdai lakos közreműködésével valósította meg a római katolikus egyház.

932 A római katolikus egyház adta az épületet és azt karbantartotta. Ezenkívül 3 kat. h egyházi földet kertgazdálkodás céljaira átengedett a szeretetháznak, melyet az ott gondozás alatt álló férfi beutaltak műveltek. Fedezte az egyház az évi tüzelőszükségletet és évente 30 q kukoricát és 3-4 kocsi burgonyát is biztosított. Az intézmény nagyobb összegű számláit, ha a szükség úgy kívánta, kiegyenlítette. Az itt munkálkodó 3 szegénygondozó nővér őszi terménygyűjtéssel és havi rendszeresen megajánlott készpénzgyújtéssel igyekezett a hiányzó cikkeket beszerezni. Kisvárda község elöljárósága a sok jövés-menéssel járó gyűjtést úgy igyekezett honorálni, hogy a három szegénygondozó nővér részére 1946-ban kiutalt egy-egy bakancsnak való anyagot, de az infláció miatt egész évi fizetésük sem volt elégséges ahhoz, hogy azt megcsináltassák. Mindent a három nővér végzett. Mindezért a községtől hárman kaptak 1946. januárban 50 000 P-t, februárban