Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)
100 000 P-t, márciusban 10 000 000 P-t, áprilisban 30 000 000 P-t. Ezek az összegek érzékelhetően tükrözik az infláció ütemét. (Pl. 1946. június 19-én egy harmadosztályú vasútijegy Nyíregyháza-Budapest között 2 158 000 mill. Pengőbe került) 933 Kisvárda nagyközség a szeretetházban ápolás alatt álló szegényei után napi ellátási díjat fizetett. így 6 római katolikus, 6 görög katolikus és 6 református vallású szeretetházi gondozott ellátásáért naponként és fejenként kifizetett: 934 - 1939-1943-ig á. 0,50 P-t - 1944-ben napi á. 1,00 P-t - 1945-ben napi á. 1,50 P-t - 1946-ban a pénz rohamos értéktelenedése miatt már esetről-esetre állapította meg a község vezetősége a segélyezés összegét. - 1946. januárban 100 000 P-t - 1946. februárban 200 000 P-t azt követően pedig egyetlen fillért sem fizetett. Majd a képviselőtestület (106 Kgy. 3230/1945.K.sz.) határozatilag úgy döntött, hogy a Kisvárda község által beutalt szegények ellátási díját 1946. január 1-től természetben fogja fizetni. A község 1945 őszén természetben nyújtott a szeretetháznak 3 kocsi burgonyát, 1 kocsi csöves kukoricát, 1946-ban pedig 1 kocsi burgonyát, 10 liter olajat és 50 kg szenet. A nehézségek ellenére is fenntartotta a szeretetház, — bár nagy erőfeszítések mellett — működőképességét. A 18 gondozottjához képest a község áldozatkészsége nagyon csekély volt. Gell Antal apát esperes plébános a „Szent Antal" perselyből igyekezett a hiányokat pótolni. A II. világháború után, 1946-ban a férőhelyek száma 30-ra emelkedett. A 30 szeretetotthoni gondozott mellett 30 napközi otthonos gyermek és 150 gyermekétkeztető főzőhelyet szerveztek. Itt működött a hadifogoly étkeztető állomás is. Az épület 15 helyiségből állt. 93 " 5 A háború előtt a 3 Ferenc-rendi szegénygondozó nővér a Magyar Norma szerinti szegénygondozás keretében (kifejezetten gyűjtött pénzből) támogatott 16 férfit és 19 nőt is, a külső gondozás során. A háború utáni rendkívüli nehéz viszonyok következtében, 1946-ban a külső gondozottak száma 17 főre csökkent. A létesítmény megnyitásától 1937-től, 1951. január 1-ével történő államosításig az intézménynek három Ferenc-rendi Szegénygodozó Mária nővér
