Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

TERÜLETI SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS ANYAGI JUTTATÁSOK, PÉNZÜGYI TÁMOGATÁSOK 1/ Rövid áttekintés A szociális gondoskodás célja, hogy a nehéz körülmények között élő társadalmi rétegek megélhetését elősegítse pénzbeli vagy természetbeni támogatás formájában. A támogatást kezdetben többnyire a szegénygondozás keretében történő alkalmi szegénysegélyezés jelentette. Évszázadokon keresztül a munkaképtelen szegények támogatása az emberi jótékonyság, könyörületesség, az egyházak és társadalom tagjainak karitatív támogatása alakjában és a koldulás intézményén keresztül valósult meg. így a szociális gondoskodás kezdetben túlnyomórészt a társadalomra hárult. A 4682/1867. sz. rendelettel a koldulás megszüntetése végett a törvényhatóságokhoz fordultak, hogy a munkaképes koldusokat juttassák keresethez, a munkaképtelen szegényeket pedig a községek tartsák el. Az első (1871. XVIII. tc.) és a második községi törvény (1886. XXII. tc.) úgy intézkedett, hogy amennyiben a jótékony intézetek segélye és egyesek könyöradománya a szegények ellátására elegendő nem volna, a község, a helyi viszonyokhoz képest gondoskodni tartozik a községben illetékességgel bíró, magukat fenntartani nem tudó szegényekről. Az egyesek adománya meglehetősen alacsony összeget képviselt. Pl. a Szentmihályon elhalt Szabó Ambrus és neje Vajda Rachel által hagyományozott 50 Ft-ból 1992. január 15-én 43 fő részére 1 Ft-ot. és 14 főrészére pedig 50-50 krajcárt biztosított a kiosztó bizottság, amikor egy napszámbér átlaga községektől függően 40-80 krajcár között ingadozott.

12 A község anyagi erejének kimerültével kivételesen a törvényhatóság, ha az sem bírná, illetve a szegények eltartása rendkívül súlyos megterheléssel járna, úgy az állam segítségét is igénybe vehette. A községi törvények megjelenése után is a szegényüggyel kisebb mértékben csak a városokban törődtek, ahol már középkori mintára szegényházak, szegény- és betegmenházak létesültek. Később már egyes nagyobb lélekszámú községek is tartottak fenn 3-8-10 ágyas szegényházakat.