Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

A községi törvény lényegében a II. világháborúig érvényben volt. A szociális gondoskodás jelentősségét és az állami feladatok körébe tartozását csak közvetlenül a háborús években ismerte el a Horthy kormány. Ekkor már a kormány is szükségesnek tartotta, hogy a szociális igazgatási ágra külön szervek létesüljenek, és ezen kívül a társadalmi szervek is a közigazgatás egységes irányítása és felügyelete alá kerüljön. A karitatív akciók helyett intézményes nép-és családvédelmi törvényt alkottak, amely már nem csak elvi állásfoglalásában és célkitűzésében, de módszerében és eszközeiben is új utat jelentett a magyar szociálpolitikában. A II. világháború okozta gazdasági nehézségek miatt újra előtérbe kerültek a karitatív akciók, melyek kb. 1950-ig uralkodó szerepet töltöttek be. 2/ Szociális segélyezés Nyíregyházán Nyíregyházán éppen úgy, mint az ország más városaiban, a községi törvény megjelenése után már erőteljesebben foglalkoztak a szegényüggyel. A város képviselő-testülete 1882-ben egy szegényház felállításával foglalkozott, amely csaknem 20 év múlva, 1901-ben épült meg. Nyíregyháza város megalkotta 30991/1899. számú szabályrendeletét a koldulás megszüntetéséről és a szegényügy rendezéséről, amelyet a vármegyei törvényhatósági bizottság bizonyos módosításokkal 920/1899. Bgy.számú határozatával jóváhgyaott. A szegényügy ellátásának megváltoztatását a házankénti koldulás megszüntetésével, a koldusoknak a megépülő szegény- és betegmenházba történő elhelyezésével kívánta elérni. Ez azonban eredményre nem vezetett. Minden erőteljes intézkedés ellenére a város utcáin sok koldus maradt. A házankénti koldulásra és könyöradománygyűjtésre hatósági engedéllyel rendelkező szegények száma 1890— ben 52 munkaképtelen volt. Azokról a szegényekről, akik magukat a városban közsegély nélkül fenntartani nem tudták, a polgármester, — a rendőrfőkapitány jelentésére támaszkodva, — az alispánhoz tett jelentésében 180 szegényről számolt be. ...„Ezek közül 52 házaló koldus, 19 árva gyermek, kikért a város 3-4 Ft havi tartásdíjat fizet, 33 elaggott és elnyomorodott szegény, kiknek a város 2-3 Ft havi segélyt nyújt. Ezenkívül a városi kórházban 76 szegény beteg ápoltatott, s ezekre a város házi pénztárából összesen 4260 Ft 20 krajcárt fizetett ki"..}

277 Ebben az időben az engedéllyel bíró koldusokat is a hatóságilag támogatott szegények közé sorolták, mivel a kön y öradomány gyűjtési