Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

gazdájává vált a szegény- és betegmenháznak, gördülékenyebben intéződhettek az ügyek és a képviselő-testület, illetve a polgármester pedig mentesült a kisebb hatáskörű feladatok intézésétől, de ez csak részben következett be. Bizonyos mértékű visszalépésként fogható fel az, hogy a szegény- és betegmenház által addig önállóan kezelt anyagkészletet át kelleti adni a szociálpoltikai ügyosztály anyagraktárának, s a továbbiakban a szükséges anyagokat innen kellett igényelni. il Közegészségügyi helyzet. Kegyeletsértó' temetési mód, mint közegészségügyi kihágás Úgy tűnik, hogy az ún. „újjászervezés" után is maradt a régi rendszerű eljárás, mert az 1945. április 21-én kelt határozattal, a tisztiorvos javaslata alapján, továbbra is a polgármester aláírásával hozott határozattal került beutalásra a kérelmező a szegényházba. A gondnok, a polgármesternek tartozott bejelenteni még az elhalálozott szegényházi ápolt elhalálozási idejét, temetési idejét is stb.

869 Éppen ezért feltételezhető, hogy tudomással bírt a város vezetője arról a felháborító temetési módról, amely a II. világháború után, még 1947-ben is gyakorlat volt az intézetben elhalálozottak esetében. Ezt a szakszervezeti képviselő-testület frakciójának, — 1947. március 17-én kelt — Nyíregyháza város képviselőtestületéhez küldött leveléből ismerhetjük meg, mely a következőképpen szólt: ..."A Szakszervezeti képviselő-testület frakciója megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy még 1947 évben megtörténhetett az, hogy a szegényházból temetett szegénysorsú elhaltakat a város egy koporsóban szállítja ki a temetőbe és ott minden zsákba, vagy lepedőbe göngyölés nélkül kiborítja a koporsóból és egyszerűen ráhúzzák a földet. Úgy érezzük, hogy ez halott gyalázást jelent és ezért felhívjuk a város képviselő—testületének figyelmét, hogy a jövőben ez ne történhessen meg. Tudomásunkra jutott, hogy 1947. február 28-án Tamasovszki Józsefnéval történt ez meg, akinek kis gimnazista leánya maradt hátra és fájdalmasan érintette az eset. Ugyancsak március 7-én Vitái Andrást temették el minden koporsó nélkül. Nem kérünk mi pompás főúri temetést,... felkérjük a város képviselő-testületét, hogy hozzon olyan határozatot, ami lehetővé teszi a. szegénysorsú halottak város által nyújtandó koporsójában való