Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

eltemetését és ha netalán a városnak a költségvetésében erre fedezet nem volna felvéve, kérjük a városi képviselő-testületet, hogy utasítsa a város elöljáróságát, hogy erre fedezetet teremtsenek és a jövőben minden olyan elhalt száméira, akiknek hozzátartozója igazolni tudja, hogy teljesen nincstelen és nincs mibé/l őket eltemetni, a város egv egyszerű fekete 870 koporsó díjtalan hozzájulását adja." E beadványt aláírásával ellátta Egri Sándor, Jeszenki István és Gondos Aladár. Még 1947. január 25-én jelentette a szegényház gondnoka a polgármesternek, hogy Temetési költség címén 600 Ft van előirányozva. Minthogy állandó jellegű koporsót használunk, és az egyházak díjtalanul végzik a szertartást, így ezen összeg teljesen megtakarítható"... így bizonyosra is vehetnénk, hogy a polgármesternek tudomása volt az ismertetett temetési módról. Erről egész bizonyossággal meggyőz Dr. Kardos Endre Nyíregyháza tisztiorvosának — a szakszervezet képviselő-testülethez intézett beadványa után — 1947. április 28-án kelt, a polgármesterhez ez ügyben küldött jelentése. Még inkább megdöbbentő, hogy a városi főorvos tudtával, sőt beleegyezésével történt a közegészségügyi rendeletekbe ütköző, kegyeletsértő temetési eljárás. A főorvosi jelentésben a következők olvashatók: ..."A rendkívüli viszonyok között eltöltött 1945 és 1946 évek szükségszerűleg magukkal hozták egyes és költséget igénylő közegészségügyi rendeletek végrehajtásának mellőzését, sőt, mint a szóbanforgó eset mutatja még közegészségügyi kihágás tudatos elkövetését is szükségszerűleg reánk kényszerítették. Ilyen volt, hogy a szegényházban hozzátartozó nélkül elhaltak temetését egy állandó, süllyeszthető fenekű fakoporsóval elszközöltettük, melyből a halottat a sírba ejtve, azt újabb hulla befogadásához visszavitettük. Az értékálló pénz forgalombahozatala óta azonban, a város anyagi helyzete is javult annyira, hogy ez a kegyeletsértő és közegészségügyi rendeletbe ütköző szükségintézkedés végre megszűnhessen... Tudomásom szerint a költségvetés keretén belül szükséges koporsódeszkáról is lehet már gondoskodni. Felkérem ezért polgármester urat, méltóztassék elrendelni, hogy f. év május 1-től kezdődőleg a fenti módon eszközölt szegénytemetések megszűnjenek, a szegényházi halottak a minden szegényt megillető egyszerű, de külön fakoporsóba temettessenek el. "... A háború előtt a szegény- és betegmenházban elhaltak temetése koporsó felhasználásával történt a társadalom más tagjaihoz hasonlóan. Pl. 1925-ben a városi képviselő-testület 681/1925. Kgy.sz. határozatában kimondta, hogy a városi szegényház részére 20 db koporsót szerez be.