Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 5. (Nyíregyháza, 1997)

Ötödik fejezet - A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁNI MAGYAR ÁLLAM 1944-1989

II! bek.). A bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeztek. (37. §). A bírói tisztségeket választás útján töltik be (39. §). Az ügyészi (centralizált) szervezetet - az országgyűlés által hat évre választott- legfőbb ügyész vezette és irányította. Az ügyészeket a legfőbb ügyész nevezte ki. (43. §). (43. melléklet) Az ország területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódott. Nagyobb városok igazgatási kerületekre oszthatók voltak (29. § /1/ bek.). 1950-től a megyék számát 25-ről 19-re (44/a-c melléklet), a járásokét pedig 150-ről 140-re (45. melléklet) csökkentették, s létrehozták Nagy-Budapestet.

110 Az Alkotmány - az ország területi beosztásának meghatározása mellett - alapjaiban meghatározta az állam új struktúráját; benne a közigazgatás új helyzetét és szerepét. Eszerint az államhatalom helyi szervei a megyei, a járási, a városi, a községi és a városi kerületi tanácsok. A tanácsok tagjait az illető terület választópolgárai négy évi időtartamra választották és időközben is visszahívhatták (30. §). Helyi tanácsot kellett alakítani minden megyében, járásban, városban, valamint a Minisztertanács által meghatározott városi kerületekben és rendszereint minden olyan községben, amelynek lakossága elérte az 500 főt (Tt.3. § /3/ bek.). A kevesebb lakosú községek részére rendszerint közös községi tanácsot kellett alakítani (Tt.9. § 121 bek./. A tanácsokról szóló 1950. évi I. törvény /Tt./ szerint: "a Magyar Népköztársaság olyan államszervezetet épít, amely biztosítja a dolgozók tevékeny és állandó közreműködését az államahatalom gyakorlásában és az államigazgatás munkájában, közelebb viszi az ügyintézést a dolgozó tömegekhez és közvetlenül érvényesíti a szocialista törvényesség elveit." (Alk.32. §, Tt. preambulum és 2. §)