Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 5. (Nyíregyháza, 1997)

Második fejezet - A POLGÁRI ÁLLAM 1848-TÓL 1918-IG

val és a megállapított közös ügyekre közös kormánnyal. A társországokban a tör­vényhozás, a végrehajtás körében - a közös ügyek kivételével - "teljes önkormány­zati jog (autonómia)" érvényesült. Az autonóm ügyeket (a beligazgatás, az igaz­ságszolgáltatás és a művelődésügy) kizárólag Horvátország hatósági szervei (a Sabor, a bán és a horvát kormány) 44 intézték. Az autonóm kormányzat élén ekkor is a - király által kinevezett - bán állt, aki Horvát-Szlavón-Dalmát országgyűlésnek (Sabor) volt felelős. (Katonai funkciója már nem volt) Az autonóm kormányzat szervezetét - a bán előterjesztésére, a ki­rály hozzájárulása mellett- a Horvát-Szlavón-Dalmát országgyűlés állapította meg. A bírósági szervezet: Elsőfokú bíróságok voltak a járási hivatalok mint egyes bíróságok, a vármegyei és a városi bíróságok, a zágrábi sajtóbíróság, a községi és a békebíróságok; Másodfokú bíróság volt a báni tábla Zágrábban; legfőbb tör­vényszék pedig a szintén Zágrábban lévő Hétszemélyes tábla. Különleges jogállása volt Fiume városának és kerületének. Az ún. Fiumei pro­vizórium (1870. július 28-i királyi rendelet) Fiume városának autonóm jogokat biz­tosított, - többet mint a törvényhatósági jogú városok joga, - bizonyos önálló jog­állással (Corpus separatum). Élén a kormányzó állt, akinek hatásköre tengerészeti ügyekben kiterjedt a magyar-horvát tengerpartra is. A város legfőbb szerve a vá­rosi tanács volt. A bíráskodást a fiumei törvényszék látta el. Ennek fellebbviteli bí­róságai a budapesti ítélőtábla és kúria voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents