Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

5. Földművelési, határhasználati rendszerek és művelési viszonyok a XVIII. század második felében

Hársfalvi P. szerint a községek többségében „szétszórtan, udvaron, épületek köré ültetett fákról" van szó, és csak néhány településen lehet gyümölcskertekről beszélni. Állításának talán ellentmond az az alapvető jogi ok, hogy a földműves gyümölcsfát telki állományba nem ültethetett,

38 így valószínű, hogy a fák nagy része erdőkben, rétek szélén tenyészett. Az összeírásban a szilva kivételével a többi gyümölcsfa adatait együttesen közlik. Az állomány fajtánkénti megoszlása jelzi a tájon belüli mikroklimatikus különbséget, aminek hatására az igénytelen szilva mellett már nem a hűvös, páradús levegőt és hideg, de táperős talajt igénylő alma, hanem a melegigényes cseresznye és meggy az elterjedtebb. Megyeszerte ismert vadontermő, illetve vadszilva fajták: Kék, Penyigei, Boldogasszony, Lotyó. A penyigei szilva kivételével, amely étkezésre, lekvárnak és aszalásra is jó, valamennyi fajta elsősorban pálinkaszilva.

39 A jobbágyok a gyümölcsből, mint a többi terményből, dézsmát fizettek földesuraiknak. Ezért a birtokosok kezdetben nem akadályozták meg a gyümölcsös kaszálók létesítését. Később, a proportio során a jobbágyoktól erőszakkal elvett gyümölcsös kaszáló számtalan per tárgya. 1796-ban Fényeslitkén, a Külső Es-tróban (a határ ENY-i részén lévő Tisza-sziget) „ki-ki azon kertekre, mellyek az előtt övéik voltak erőszakosan rá rohanván, a Gyümölcsött el hordták ... a fűben kárt okoztak".

40 A „gyümölcstolvajok" a hajdani faültetők, oltók, a perben az irtás és a gyümölcsös megbecsültetését kérték. A vizsgálat során 645 db oltott almafát és 4543 db szilvafát (ebből 1651 db termő) írtak össze (együttes értéke 3306 Rft 56 kr). Egy-egy panaszosnak 9—17 db almafája, 40—53 db szilvafája volt. Feltűnő, hogy az 1772. évi vizsgálat során a lakosság csupán 3 községben (Ibrány, Paszab, Vencsellő) említi a gyümölcsészetet, hangsúlyozván azonban, hogy csak „magok szükségére terem". Egyetlen településen sem fordul elő, hogy az egyéb jövedelem között a gyümölcskereskedelem szerepelne. Talán erre ad magyarázatot Schemberger Ferenc 1784-ben, úgy látván, hogy a termesztők „inkább csereberélnek" és „ahova a gyümölcsöt elhordják ... kisebb, gyékényből készült szakasztó kosarat, vagy fateknőket ... rozzsal vagy búzával, ritkábban árpával vagy más terménnyel teletöltenek és ezért ugyanannyi gyümölcsöt adnak".

41 5.3 .Állattartás A vetéskényszerrel együttjáró nyomásos gazdálkodás feladata és célja a lakosságnak kenyérgabonával és más alapvető mezőgazdasági terménnyel való ellátása. A szántóföldi takarmánytermesztés gondolata ha fel is merült a gazdák körében — lásd kukoricatermesztés —, nagyobb arányú elterjesztéséről a vízimunkálatok befejezéséig és a vetéskényszer megszüntetéséig szó sem lehetett. Ezért a Rétközben a külterjes állattartás alapja és legfőbb takarmánybázisa a XIX. század utolsó negyedéig a legelő és a rét volt. 1773-