Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

5. Földművelési, határhasználati rendszerek és művelési viszonyok a XVIII. század második felében

ban Szabolcsban, több szomszédos alföldi és dunántúli megyéhez hasonlóan, a sarjúkaszálási lehetőségektől függően 3 kategóriát állapítottak meg: - 8 kaszás rét (I. o.) tartozott az egész telekhez, ha sarjú mindig, - 10 kaszás rét (II. o.), ha sarjú néha és - 12 kaszás rét (III. o.) járt az egész telek után. ha sarjú soha nem kaszálható.

42 A sarjúkaszálás elmaradásának okai főleg az ár- és belvizek voltak. 12. táblázat Az egyes rétkategóriákba sorolt helységek és rétek mennvisége 1773-ban Osztály Település A települések A rét területe Az összes rét száma %-ában (ha) %-ában I. 0. 1 3,6 23 2,3 II. 0. 20 71,4 881 86,4 III. 0. 7 25.0 116 11,3 Összesen 28 100,0 1020 100.0 Településeink 96%-ában a rét használhatósága, a széna mennyisége és minősége, tehát az állatállomány takarmánybázisa a vizek járásától függött. Csupán egyetlen helység, Kisvárda bírt I. osztályú rétet, mert „sarjút mindég lehet rajtok kaszálni". Az egész telek után járó rétilleték 3,4 hektár volt. Településeink 2/3 részében a rét a II. osztályba tartozott. Nagyon tipikus az e csoportba tartozó Tiszabercel esete. Amint az 1772. évi vizsgálat során a lakosok elmondták, „kaszáló réttye határjokban az lakosoknak szükségekre elegendő vagyon, melyen ha a közel folyó Tiszának árja nem fekszik, 's jó esztendő vagyon jó és Marha tartásra alkalmatos szénát terem, sőt olyankor sarjút is kaszálhatnak". A vizek gyakori és tartós kiöntései nemcsak a kétszeri kaszálást akadályozzák meg. hanem a gyeptakarót és a szénát is károsítják, emiatt „gyakran szenvednek marhadögöt". A II. osztályú réttel bíró községekben 4,3 hektár rét járt egész telek után, az úrbéresek használatában lévő földből pedig kb. 1/4-del részesedett. E földterület általában fedezte a szükségletet, de árvíz idején Gáván „vidékre is kénteleníttetnek menni szénát szerezni marhájok számára".

43 Dombrádon viszont szénát mindenki „annyit csinálhat, hogy szükségen felül másnak is el tud adni",

44 Gyenge minőségű és kevés szénát adó kaszálót írtak össze 7 rétközi faluban. Ajakon a kaszáló „némely részit egy járásba járja az árvíz", Komoron „ha az árvíz nem járná és marhát reá nem bocsátanának, kétszer is megkaszálhatnák". Nyírbogdányban a „föld árja", a belvíz okozott problémát. Paszabon a kaszálók vizek között, lápos, mocsaras helyeken feküdtek, és ha csak „az erős tél mia a' vizek nem fagynak, ki sem hordhattyák nagyobb részét szénájoknak".

45 Ontelken. Rétközberencsen és Szabolcsveresmarton a