Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

2 A kedvezőtlen természeti és társadalmi tényezők szerepe a Rétköz hátrányos helyzetének kialakulásába

Újér két oldalán húzódó partos hely" (Kiss L.), Ontelken Dinnyéshátnak nevezték, mert „magas részén dinnye termett" (Pesti F.). A folyókanyarulatokban képződött hátakat gorondnák nevezték. Andrásfalvy a Sárközben ír le görönd néven — szerinte a Felső-Tisza vidékéhez hasonló felszínformákat. A göröndöket ő „az ártérből kiemelkedő kerekded halom"-nak tartja.

12 A felszínformát jelölő helyneveket a II. katonai felmérés szelvényein azonosítva megállapítható, hogy a Rétközben a gorond hosszúkás, emelkedett helyre utal. Gyékényesgorondja „hosszan nyúló kiemelkedés, karám állott rajta" (Kisvárda, Kiss L.), Hosszúgorond (Ajak, Kiss L.), Sőrésgorond „a határ nyugati részében, a Tisza nyugati nagy bekanyarodása mellett" (Komoró, Kiss L.), Bikásgerindje „hosszú sasos, gyékényes, rekettyés emelkedés" (Demecser, Kiss L.). A gávai Méhesgerindei a vencsellői határtól az Ótisza választotta el (Kiss L.). Árvízmentes térszínre utal a gerenda és a korong szavunk. Gerenda Tiszakanyár határából ismert: „Görbe alakú, homokos szántó. Legmagasabb része, gerince a Gerendaigorc, mely a nagy vízből is kiállott" (Kiss L). Falukorongjàràl, Lacikorongjáröl Dombrádon tudunk. Nagykorong több falu (Tiszabercel, Domb rád) határában is előfordult. A szó a hely minőségét is jellemzi azzal, hogy fás vegetációra (=kerek erdő) utal.

13 Tehát olyan térszínre, amely legfeljebb csak időszakosan lehetett víz alatt. A homok szót nemcsak talajtani értelemben használták, hanem térszíni forma megjelöléseként is. Várhomoka „egy holdnyi homokdomb volt, a lakosok szerint jelző őrhegy" (Gáva, Kiss L.). De a talaj minőségét jelölték a szóval Dombrádon, Tiszakanyáron (Ebeshomoká), mely a helynévgyűjtők szerint „sárga, homokos part" volt. A föld, fel, talaj szavunkból képzett helynevek már olyan térszínekre utalnak, amelyek a kedvező domborzati adottságok mellett jó termőtalajjal is bírtak. Kincsesfel vagy Kincsefőid „kitűnő búzaföld" (Kemecse, Kiss L.), Feketeföld „búzatermő hely" (Demecser, Pesty F.), vagy Erdősföld (Gáva, Pesty F.). A földhasznosítás más módját jelölte a szállás és a telek. Egykori lakott helyet bizonyít, így ármentes helyet is jelöl vagy olyan magaslatot, amelyet csak a futóárvíz érinthetett. Emberszállása „a határ délnyugati részében levő érhát, melyen kunyhók és ólak állottak", Gulyaszállása „egy magaslat, melyen vizenyős és árvizes időben a gulya tanyázni szokott" (Gáva, Pesty F.). Láptelek „így nevezve először azért, mert sík vagy lapos, másodszor, mert a hagyomány szerint itt hajdan falu létezett" (Kék, Pesty F.). A szigetek részben időszakosak, részben állandóak voltak. Az előbbit szigetkaszálónak, az utóbbit szárazszigetnek nevezték.

14 Volt Szállás-sziget Bujon, Dombrádon, Kis- és Nagy-Sziget Kisvárdán, Tölgyes- és Kőrtvélyessziget Pátrohán, melyek Pesty adatközlője szerint „árvíz közül felemelkedett dombok, az előtt a munkások ide kaszálni vagy szántam ladikon mehetvén fel, most a szárazság miatt kevés víztől környezvén". Kéken Gémes-sziget,